Lopakodó félhomályban,
szemenszedett halk gondolat,
szívszorító némasága,
közben hullik a vakolat.
Langymelegben, buzgó fertő,
lankadatlan imákat hint,
nem tudja, hogy felesleges,
csapdába lép, lábán bilincs.
Lopakodó félhomályban,
szemenszedett halk gondolat,
szívszorító némasága,
közben hullik a vakolat.
Langymelegben, buzgó fertő,
lankadatlan imákat hint,
nem tudja, hogy felesleges,
csapdába lép, lábán bilincs.
2 hozzászólás
Csodaszép versed szeretettel olvastam: Zsuzsa
Ennyire nihil lenne? Meglehet! De elég nehéz elviselni! Klassz vers Edit! Nagyon érett, és kiforrott!!! -én