nem létezhet
a kavargó félelem
szélein két pólus;
Egy dermedő mag, mely
bomlással párosulva kényszeríti kavargásra
önmagát,
mozgatja a köpenyt,
forog a saját tengelye körül
e belapult
porkorong.
Nem más ez, mint
az összehúzódás lassú folyamata:
körbe-körbe kavarog,
mintha várná őt egy
pajzsként óvó
maga felé vonzó
élettelen kőzethalom.
A fagy és túlmelegedés közötti kényes egyensúly ő,
melyet
a megolvadt külsejű vasmag
visszasüllyedő
kihűlt kőzettáblák
határvonalánál megállni kényszerülve
belülről feszeget.
Teste
egy bolygó varratai,
sebeken képződő hegek;
Ajka eleven mag,
képlékeny külső burok;
Lelke elveszett óceán,
befelé forgatott hegyek.
Most húzódik össze a hegy,
miközben
láva emelkedik vagy süllyed odabenn.
S míg összegörnyednek a kövek,
lelkemben a jégkorszak szétszakad.