– Ez itt mi?
– Rá van írva. Sajt. Kép is van.
– Nem úgy értem. Mit csinál itt a hűtő hátuljában?
– Semmit, fekszik. Áttettem oda.
– Alig lehet kibonta… pfúj! Ez barna, folyik és rettentő büdös! Biztos, hogy már nem lehet megenni!
– Tudom. Láttam én is.
– Láttad??
– Igen. Azért tettem hátulra.
– Hogy ott büdösödjön?
– Nem érződött, rendesen becsomagoltam. Te sem érezted, amíg szét nem cincáltad. Szerintem ne piszkáld.
– Az eszedbe sem jutott, hogy kidobd?
– Az jutott eszembe, hogy szép rendet tartsak a hűtőben.
– Ez rend??
– Igen. Felül a joghurtok és a tejfölök, középen a főtt kaják, a kisebb fiókban a felvágottak, alul a zöldségek. Elöl az ehetők, hátul a romlottak. Mindennek megvan a helye.
– Na de…
– Hetente aktualizálva. És erre nyaggatsz mindenféle kidobálással. Hogy jön ez ide?
– Minek…
– Én áldozatos munkával rendet tartok, de persze semmi nem jó. Dúljam össze az egészet, csak hogy kielégítsem a pusztítási vágyadat!
– Kimennél egy kicsit a kertbe?
– Ti nők ezt sosem fogjátok megérteni!
– Beszélgess nyugodtan a szomszéddal, elleszek én itt egy darabig.
Sok baj van a nőkkel 13
By Rangifer
3 hozzászólás
Kedves Rangifer!
Valóban, sok baj van a nőkkel, ezt aláírom. Úgy érzem kicsit sarkítottad a történetet, mert, ha tényleg van ilyen nő akkor azzal tényleg sok a baj.
Megjegyzem, hogy a férfiakkal is, és ezen kijelentésben magamra gondolok, nem csak úgy a vakvilágba vádaskodom. Sajnos én olyan vagyok, hogy mindent gyűjtögetek, mert úgy érzem, hogy egyszer jó lesz valamire. Ha kicserélek egy zárat újra, akkor a régit elteszem, pedig tudom, hogy halott (romlott), mert esetleg később kivehetek belőle valami apró alkatrész, egy másik elromló zár javítására. Az sem zavar, ha feleségem megjegyzi (jó műszaki érzékkel), hogy az új zárak össze vannak szegecselve, tehát nem lehet őket javítani. Közlöm, vele akkor is jó lehet valamire, te meg foglalkozz a hűtővel.
Szívesen olvastam, üdvözlettel: János
Köszönöm, hogy olvasol, habár nem vagyok biztos benne, hogy nem tévesztetted el, hogy melyik nemet ki képviseli a kis írásomban 🙂
Amúgy én is hajlamos vagyok mindenféle kiszerelhető, még használhatónak tűnő dolgot elrakni. De mivel kertes házban lakom, ezekre pár éves távlatban általában szükség is van, valami előre nem látott esemény kapcsán 🙂
kedves Rangifer!
Kétszer újra olvastam, és rájöttem, hogy igazad van, csak én már az elején elkavarodtam, mivel nem volt jelölve, hogy a párbeszéd a nővel kezdődik, én azt hittem, hogy a férj reklamál az asszonynál, hogy milyen rendetlen.
Ha úgy kezdődik: – Ez itt mi? – kérdezte feleségem tőlem.
Akkor azonnal érthető lenne, hogy ki kicsoda.
Most már, hogy felvilágosítottál, látom, hogy ez önirónia.
Akkor is jó, üdvözlettel: János