Ha meghalok, ha meghalok,
nekem ne dúdoljatok,
ne mondjatok meséket,
mikor én már nem élek.
Mikor én már nem élek,
majd senkitől nem félek,
szellőn ül a lét pora
gyorsan vágtat, lángolva.
Komika a temető,
halott "házán" nagy fenyő,
színjáték és muzsika,
kiürült a patika.
Nincs szer ami használna,
alamizsna parázna,
mélyre szántott barázda,
tollal töltött kispárna.
Pennám hegyén tinta sercen,
ne várd az utolsó percem,
ha meghalok, mert meghalok,
nekem ne dúdoljatok.