Hóban fürdő gyermekálom,
kristályszárnyú képzelet,
úgy emelsz át jégvilágon,
s úgy mártod e két kezet
zafír égbe, szivárványba,
mintha szívem porszem lenne,
s felhők habos világába,
angyal-úton úszva menne,
s onnan hullna jó áldásként,
örök napfényt lopva le,
sápadt szívet, szürke elmét
színarannyal vonva be.
Hóban fürdő gyermekálom,
kristályszárnyú képzelet,
temesd jégbe holt világom,
s emeld fölé léptemet,
taníts járni álmok útján,
hol a kő is énekelve
köszönt, és a vándor botján
nem kopik a kéz, s e helyre
új világot teremts, ahol
tündér dala táncba hív,
s ahol terhes fátyol alól
fölrebben e fogoly szív.
2016. 01. 23.
15 hozzászólás
Ez annál több mint hócsalógató! Köszi!
üdv. panka
Kedves Panka!
Mégsem jön a hó. 🙂
Én köszönöm!
Üdv: Laca 🙂
Nagyon szép!
"új világot teremts, ahol
tündér dala táncba hív,
s ahol terhes fátyol alól
fölrebben e fogoly szív."
Teremtettél egy új világot!
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Örülök a kiemelésednek és a látogatásodnak, köszönöm!
Üdv: Laca 🙂
Szia Laca! 🙂
Több figyelmet érdemelne költészeted, ezt magamnak is jelzem, komoly fejmosással. 🙂
Színvonalas minden írásod, a verseid gyöngyszemek.
Mondanivalód mindig emberi, ebben a versben pedig szabálykövető vagy, mint mindig, pedig nem egyszerű a képleted.
Csodálatos a versed, jó merülni benne többszörösen is. Gyönyörűséges a mondanivalód ismétléseivel és képeivel.
Örülök hogy végre írhatok alá, mert megérdemli, megérdemled.
Nagyon szeretem az írásaid.
Köszönöm, hogy megosztod velünk értékeidet. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
A TE hozzászólásaid, észrevételeid pedig megérdemelnék a mielőbbi visszajelzéseket. Ez esetben azonban most én kerültem fáziskésésbe. Nincs mentségem, csakis az én hibám, hogy rosszul osztom be az időmet, ezenfelül olyasmiken rágódom, amiken talán nem is kellene. De attól a ponttól, hogy valaki szeretne valamit jól csinálni, az addigi lelkesedés mellé olykor a nyomába szegődik a kétség is. Örülök azonban, hogy ez a vers ilyen jó kritikát kapott tőled, ez esetben valóban nem lehet olyan rossz. 🙂
Sok szeretettel: Laca 🙂
Ez a versed is kiemelkedően meghatott.Köszönöm az élményt.
Ezer éve nem láttalak; én köszönöm.
Kedves László!
Kristálytiszta.
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Én köszönöm!
Szeretettel: Laca 🙂
Huuuuú de jó!
Fenkölt igét, ne várj tőlem, hogy versedet magasztaljam.
Csoda ez, igy ahogy van könnyet rajzol pirkadatra.
Csodás képeid elringattak, beburkoltak, vigasztaltak.
Nem tudok mást írni, azt hiszem érted.
Köszönöm az élményt!
Kedves Laca!
Nagyon tetszik a versed kristálytiszta világa!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Edit és Ica!
Nagyon szépen köszönöm, örömmel láttalak titeket.
Szeretettel: Laca 🙂
Egészen jó ! ott elkezd egy kicsit döcögni " taníts járni álmok útján " innentől végig erőtelen és különváló. Észrevetted? Különben , összességében egybeolvadó.
Szeretettel grat. Zsófi.
Kedves Zsófi!
Talán a váltás miatt érzed így, és persze helyt adok, hiszen te érzed, hogy benned döccen-e vagy sem. Az első versszak égi síkokba szökik, a második már visszatér a földre, világos és helyes is, ha ott megdöccen. De bennem épp ott kezd erősödni, ott telik meg erővel a test, ott ülteti át a mindennapi, földi életbe azt az erőt, amit az égi síkokból gyűjtött. De ez az én olvasatom. Mindenki úgy olvassa, úgy fordítja le magának, ahogy tudja, akarja, szeretné. Mindenképpen öröm, hogy itt jártál, és elmondtad a véleményedet.
Szeretettel: Laca 🙂