Utolsó bejegyzett kikötője
egy öregotthon volt. A kapu őre
nem emlékszik tán vitorlájára,
melynek szárnyai köntösként dagadtak
a folyosón átfutó keresztszélben,
de más még emlékszik rá, mindenképpen,
ki itt futott zátonyra, itt lelt dokkra,
akár ide kormányozta magát,
akár a hatóság kormányozta,
hogy végül felszivárogjon
a csillagokba.
Nem hagyott maga után mást,
a dúlt helyszínen,
tengernyi zavart minden lakóban
és hiányát
a jelenléti íven.
Hajós
By Haász Irén
12 hozzászólás
Kedves Irén!
Rég jártál erre…Szép a versed!
Az első "kormányozta" helyett szelíden ajánlanám
a "lavírozta" igét.
Szeretettel üdvözöl Attila bá'
Köszönöm, megfontolom, Attila bá' ! Jó egészséget!
Kedves Irénke!
"Nem hagyott maga után mást,
… hiányát
a jelenléti íven."
Dolgoztam idősek otthonában, felidézted bennem azokat az éveket. Életregényeket, sorsokat, embereket, akik "itt leltek dokkra". Drámai. Szomorú.
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen, nem hagy békén annak a sok-sok kis öregnek a sorsa, akikről Neked ezek szerint nem is kell többet mondanom… az emberi méltóság megőrzése ügyében még rengeteg tennivalónk van, túl sok is…
Kétségbeejtően szomorú sorok, Irén.
Sokatmondóak, beszédesek…
Szeretettel 🙂
Ida
Köszönöm, kedves Ida. Csak olyan kétségbeejtő, mint a rengeteg elhagyott, közösségben is magányban élő idős ember. 🙂
Kedves Irén!
Fájó témát társz elénk, szomorú képeket, de csak azáltal tudjuk szebbé tenni világunkat, ha minden részletét megismerjük. Köszönöm, hogy olvashattalak.
Szeretettel: Szabolcs
Én köszönöm, hogy olvastál, Szabolcs!
Kedves Irén!
Lélekbe markoló vers. Végül mi is "felszivárgunk a csillagokba" de nem mindegy, hogy már itt a földön elhagyatva, egyedül.
Szeretettel olvastam: Ica
Kedves Ica, így van, ahogy mondod…Legutóbb egyik nagy fővárosi kórházban láttam ezt az elhagyatottságot, abban, ahogyan az egyébként valóban leterhelt nővérek bántak a hosszasan bent fekvő idős emberekkel. Szívszorító volt. És tudom, hányan tudnának hasonló példát hozni.
Jó a vers, fáj a sors. Az emberi sors. (Köszönet a kivételnek.)
E magányos tömegben az idősek a sor végén el-eltünedeznek a felejtés fátyla mögé.
Temetői transzparens kopott betűi őrzik a port: "Feltámadunk".
Ránk borul az éj, bezárják a temetőkaput. Nyugodjanak.
(Üdv.: Á.E.)
Köszönöm szép szavaidat.