Lesznek majd,
kik megköveznek
léha lét és Isten nyomán,
lesznek majd, kik
rám dobálnak
maszlagot, sarat
ostobán,
lesznek csókos
üzenetek,
rózsacsokor
és nevető száj,
megszokásból dobnak
like-ot, éveimnek
kell védővám.
Mennyi múlt
és mennyi hátra…
közelít a kaszás
görbe háta,
mindenkit visz,
senki nem marad.
Dunában falják majd
hamvaim a halak.
Döbbenet szemekben,
reszelős hang, silány,
nem kell a vitriol:
maradj velünk babám!
Jól van, jól van…
kicsit még maradok,
apró hangok zajával
ráérnek az angyalok.
6 hozzászólás
Szia Edit! 🙂
Szépséges szülinapot kívánok neked! 🙂
Bizony, bőven lesznek feketék, de fehérek is látszanak itt-ott. Elvétve előjönnek az egyéb színek is, a szivárványosak.
Az utóbbira figyelj leginkább! 🙂
Nehéz megtalálni őket, de megér egy kincskeresést. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm Kankalin!
Figyelek, figyelek ahogy tudok.
💖💖💖
Kedves Edit!
Érdekes születésnapi vers, elsőre arra gondoltam, hú, valaki itt nagyon utálja a szülinapozást. Aztán rájöttem, én biztosan. :):)
Szeretettel: Laca 🙂
…meg én is!
Köszönöm Laca.
Kedves Edit!
A születésnapon nincs az éveknek jelentősége. Annak van, hogy az a bizonyos nap, amikor erre a világra jöttünk, ünneppé változott. Csak ez számít!
(A kaszás csak várjon! Ráér!)
Szeretettel:
Ylen
Oké Yien! Vettem az adást. Egyszer valaki mondta azt a mondatot, hogy minden születésnapunkkal közelebb kerülünk a halálhoz. …és ezt ünnepeljük? E gondolatok köré épült a vers. Csak ennyi.
Köszönöm kedvességedet!
Szeretettel: Edit