Elgondolkodtam, hogy csak amióta élek, mennyit változott minden.
Hódmezővásárhely, vályogház, konyha egy szoba, búbos kemencével. Ennyi volt a lakótér, amiben éltünk, nagymamám, szüleim, és ketten gyerekek. Nagy előre lépés volt, amikor bevezették az áramot a házba, mert előtte csak gyertya és petróleumlámpa világított. Rádió, televízió, ezeket a szavakat nem is ismertük. Egész nap az utcán játszottunk, és csak időnként zavart meg minket egy-egy arra tévedt lovas kocsi. Ha megéheztünk haza mentünk, ha szomjasak lettünk, akkor nem, mert, az utcában lévő ártézi kútból ittunk. Szabadnak éreztük magunkat.
Hét évesen Pestre költöztem. Lassan, természetes lett, hogy szól a rádió, és Tv-t nézünk, igaz eleinte fekete-fehér színben, amit inkább világoskék-sötétkéknek neveznék. Akkoriban, már időnként egy-egy autó is elpöfögött a házunk előtt.
Gyerekeim születtek, akkor már, színes volt a televízió. Nekik ez természetesnek számított, annyira, hogy amikor egy régi (fekete-fehér) filmet vetítettek benne, a kisebbik fiam kiszaladt a konyhába kiabálva: – Elromlott a Tv.
– Mi baja? – kérdeztem.
– Nincs színe – válaszolta, csodálkozó szemekkel, mert addig még ilyen filmet nem látott.
Ettől az időtől, már gyorsult a technikai fejlődés, megjelentek a számítógépek. Másodszülött fiam, még nem tudott járni, de a számítógépet már nyomkodta. Neki ebben a világban nyiladozott az elméje.
Commodore 64-el kezdték, ami abban az időben csúcs technikának számított, Nagy vállaltokat irányítottak vele. Hamar kinőtték, fejleszteni kellett PC-re. A 64 kilóbit azonnal 120 megabit lett. Ma már ezen, mindenki csak nevet, terra, de legalább gigabitben gondolkodnak a felhasználók.
A szórakoztató elektronikai ipar is nagyot lépett előre. A detektoros rádiótól a hifitoronyig. A zsebkendőnyi képernyővel rendelkező kékestől, a színesig, amiből az elsőt az átlagkereset háromszorosáért tudtam beszerezni. Ma már egy haviból, másfél méteres képátlójút lehet venni.
A járműipar hasonló fejlődésen ment keresztül. Karnyújtásnyira van az önvezető autók sorozatgyártása.
Hamarosan embert küldenek a Marsra.
Tanács: A technika egyre gyorsuló vonatáról ne szállj le, mert onnantól, lassulni fogsz. Egy-két másodperc múlva akkora lesz a sebességkülönbség, hogy már nem tudsz visszaszállni.
8 hozzászólás
Kedves János! Jót derültem a történeteden, hogy "fejlődött" a család, lépést tartva a technikával. Pedig tudom, nem humornak szántad! Eszembe jutott egy történet régi barátomról- Most vett nemrég okostelefont, eddig csak butája volt. (Mint nekem) Na, bizgeti, húzogatja – nem sikerül a mit tudom én mi, talán valami aplikáció letöltése. Földhöz csapja. Erre én: minek neked olyan telefon komám, ami okosabb nálad! Ennyit erről. Üdvözlettel: én
Kedves Bödön!
Köszönöm, hogy megtisztelsz figyelmeddel, és ennek hangot is adsz. Nem baj, hogy megnevettetett, igaz nem humornak szántam, de sírni sem kell rajta.
Nekem is "csak" buta telefonom van, méghozzá előre megfontolt szándékkal. Míg dolgoztam, munkámból adódóan nagyon sokat töltöttem monitor előtt. Most nyugdíjasként, mivel ráérek, ugyan ez a helyzet. (Nem örülök neki, mert nem akarok netföggő lenni.) Ha okostelefonom lenne, akkor kapnám a jelzést, hogy levelem érkezett. Mivel az ember kíváncsi lény, bitos elővenném a telefont akárhol lennék, megnézni, hogy milyen üzenet jött: Barátom a facebook-on megosztott valamit. Akkor már azt is megnézem, közben felugrik egy ablak azzal a kérdéssel: Ezt a cikket olvastad már? Elolvasnám, és máris olyan lennék mint azok a zombik akik a képernyőre meredve akár a falnak is neki mennek.
Mellesleg a buta telefon egy töltéssel 6-7 napig elvan.
Az okosakat állandóan tölteni kell. De a technika fejlődésének köszönhetően, már kitalálták a mobil, mobiltöltő készüléket, amitől a táskám még nehezebb lenne.
Hamarosan, ha ez kevés lenne, jönni fog a mobil, mobiltöltő, mobil mobiltöltőjének a töltője, és lassan bőröndel kell járni, hogy minden kütyü kéznél legyen.
Tíz évvel ezelőtt azt olvastam, hogy már csak az ujjunk mérete szab határt annak, hogy milyen kicsire tudják zsugorítani a mobiltelefonokat. Helyette mi történt? Már akkora telefonokat gyártanak, hogy leszakad az ember zsebe, ha éppen nem a kezében van.
Nem szaporítom a szót, mert már lassan írtam egy új cikket a témáról. Örültem, hogy meglátogattál, üdvözlettel: János
Kedves János!
Egy kis időre visszavittél a régi idők "mozijába" Nyugalmasabb idők voltak az biztos!
Ahogy írod a végén, hogy lépést kell tartani a fejlődéssel, mert aki nem, lemarad. Így van. Mondhatnék példát magamról, de szerencsére idős korom ellenére minden érdekel.
Szeretettel olvastam a cikkedet: Ica
Kedves János!
Egy kis időre visszavittél a régi idők "mozijába" Nyugalmasabb idők voltak az biztos!
Ahogy írod a végén, hogy lépést kell tartani a fejlődéssel, mert aki nem, lemarad. Így van. Mondhatnék példát magamról, de szerencsére idős korom ellenére minden érdekel.
Szeretettel olvastam a cikkedet: Ica
Kedves Ica!
Örülök, hogy olvastad.
Lehetett volna erről a témáról hosszabban is írni, de szerintem mindenki érti, hogy miről szól.
Üdvözlette: János
Szia János!
Veled tartottam, bár néhény évvel későbbi a tényleges kapcsolódásom.
Ennek ellenére át tudtam gondolni üzeneted a visszaszállásról.
Találtam javításra szoruló dolgokat, de most csak olvasni jöttem, hogy kikapcsolódjak a bekapcsolódás által.
A tanácsodat illő lenne megfogadni, de ha leszállnék a gyorsuló világ vonatáról, akkor bizony úgy elvesznék, hogy senki nem találna meg, még én sem – önmagam.
Haladni kell a korral.
Elgondolkodtattál, köszönöm.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Örülök, hogy ismét meglátogattál.
Nekem nincs még okostelefonom. Mikor elgondolkodtam, hogy miért nem haladok a korral, akkor jutottak eszembe ezek az idők. A végkövetkeztetést a salyát meggyőzésemre szántam, de mindenkinek szól. Egyre sűrűbben kapok én is olyan üzenetett amira hamar kellene válaszolnom, de ha nem vagyok otthon, akkor megszűnik az internet kapcsolatom is. Ezért gondoltam, hogy nekem is fejlődnöm kellene.
Köszönöm, hogy olvastad, üdvözlettel: János