Madárkórus! Szép nótátokra ébredtem,
puha gyepszőnyegen lábujjhegyen lépkedtem.
Nap is mosolygott ragyogó hangotoktól,
melytől pattant a rügy, a bimbó a burokból.
Ringatta lelkem dalotok, mint fát a szél,
nem hiányzik nekünk, az a búskomor tél!
Méhek gyűjtik a nektárt s én a vadvirágot,
dobban a szív, száll a lélek, ez nem álom!