Ha az érzéked felmondja a szolgálatot már ma,
Egy életnyi szeretet már most veszik kárba…
Szivárvány alján a kincsbe vetett bizalmad
Egyik pillanatról a másikra a csalódás árnyékában kialhat…
Ha akarsz, elkaphatsz, de legyél óvatos,
Mert elkerülöm utad, és akkor merre, hova most?
Ez a vágyam, már tudod, titokra nincs szükség.
Csak én tudom, emberiség, hogy mi is az a hűség?
Bár engem nem zavar visszhangja a tettek halk szavának,
De miért mutatod Magad, ha sebeid nekem még fájnak?
Valamikor vége lesz, de tudd, hogy hogyan születtél,
És hogyan halsz meg, MÚLT, ha életemen át követtél…
1 hozzászólás
Szép. Bravo