Hordhatsz fehér inget,
s ha messze még az ünnep,
ülj hát lakodalmat,
az ifjú pár meg alhat.
Csorba szélű bögre
szódavízzel töltve,
részeg vagyok, iszom,
a józanság finom.
Dalra fakad ajkam,
nyelvem elharaptam.
Halandzsadal dörmög,
magam körül pörgök.
S míg a gyárban orvost
kiáltanak szorgost,
csavart szórok körbe,
konfetti-esőbe.
És a számlát ingyér’
hozza el a pincér.
Az őszinteség finom…
…felmondásom írom?
Dalom szól a gyárnak,
mit nem nagyon vártak.
Iszom hát én tovább,
míg a világ világ.
2 hozzászólás
Hm, érdekes. “Az őszinteség finom….” hát igen, elképzeltem a versed. Tetszik a hangulata, és van benne néhány különösen jó kép. Pl. “csavart szórok körbe, konfetti-esőbe” Összességében nagyon megfogott. Gratu!
Kösz szépen, ez úgymond a “józan részegség dala”. :)))