Éjjel

Nesztelen, puha mancsokon
sompolyog mögém az éjszaka.
Csak résnyi boszorkányszemek
villogása mutatja, merre jár.
Egy torzonborz bokorból hallik
halk dorombolása,
s mintegy válaszul,
álmában pittyen egy kismadár.
Átnyalábolja a bütykös kérgű fákat,
s a leveleknek sugdos valamit.
-Hogy én is itt vagyok,
vagy nem is én vagyok már…
Félig ébren érzem,
ahogy behúzza éles karmait,
és hízelkedő-lassan
hozzám törleszkedik
a bársonyos sötét.