Délelőtt lepkék szálldostak a mezőn,
virágok nyíltak, illatoztak, kacarásztak.
Csöppnyi kislány fodros szoknyáját merőn
libbentette a szél, míg rózsát szedte anyjának.
Kedves, bájos volt az a csöppnyi gyermek,
szőke tincse fürgén imbolygott szép kis fején,
és orcáján azok a türkiz szemek,
úgy vonzották a tekinteteket könnyedén.
S hogy a csokorral röppent anyja felé,
boldogan csókkal sikkantva ugrott karjába,
majd kéz a kézben mentek hazafelé,
a színpompás kikelet fényes pitvarába.
2 hozzászólás
Kedves Elizabet!
Szép versedből is ki lehet találni, hogy szereted a természetet és kisgyerekeket is.
Mondhatom, hogy örömmel és szeretettel olvastam. Versedhez gratulálok.
(A csillagok osztogatását már korábban leszavazták, én azért nem jelölöm azzal.)
Kata
Kedves Kata! Köszönöm szépen hogy olvastál és kedves szavaid. Kellemes ünnepeket kívánok! 🙂