Zuhatag és taknyos eső,
fájdalmam ma szívrengető,
félreértés szúrós tüske,
szertefoszlott napnak üdve.
Csomagárban benne marad
tékozlás és gyenge panasz,
megértés oly bonyolultan
eltévedt a hűs fasorban.
Korhadt fa a levelezés,
mimikátlan, roppant kevés,
zokszó nélkül tűrni bátran,
arc nélküli támadásban.
Hang a betű, hibás ütés,
vívódással szembesülés,
csatározás semmi felett,
szavaktól a lelkünk heges.
Nem bírom ezt, vessünk véget,
egyek vagyunk véred, vérem,
meglazult a kötött kötés,
békénk hozza el a sötét.