A felhő kajla lába
belóg a forró nyárba.
Háztetőn kaparász
már a mihaszna szél.
Megemeli egy fűz
gyönge-lenge ágát,
így tölti ki rajta
ide-oda vágyát.
Ajtón és ablakon
az eső kopogtat.
Hagynám, hogy bejöjjön,
de nem időz soká.
Gyorsan elillan, mint
a boldog pillanat,
s nem marad utána
csak a fűzöld illat.
Nyári zápor
By szilkati
10 hozzászólás
Kati! Üdítő a versed szép hatosokkal, mint az enyhet adó zápor! Szeretettel. Éva
Kedves Éva! Köszönöm, hogy véleményezted a verset.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Ezzel a korabeli egyszerű formával remek kis verset alkottál:
"Gyorsan elillan, mint
a boldog pillanat,
s nem marad utána
csak a fűzöld illat."
Az egész nagyszerű, azért kiemeltem.
Szeretettel: Kata
Kedves Éva! Köszönöm a hozzászólásodat.
Szeretettel: Kati
Kedves Kata! Köszönöm, hogy elolvastad.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
A nyári zápor minden jóérzésű alkotót megihlet, nem véletlenül. Versedben kedvesen szép szóképek gyönyörködtetnek: "gyönge-lenge ágát… ide-oda vágyát". De ami nekem is a leginkább tetszik, az az utolsó sor szinesztéziája. Szép hangulatlíra.
Üdvözlettel: Laca
Kedves Laca, köszönöm, hogy elolvastad és véleményezted.
Üdv: Kati
Remek versed nagyon tetszett kedves Kati!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica, köszönöm.
Üdv: Kati
Friss, üde,zöld. Tetszett!