Már nem megyek Svájcba soha,
az én sorsom oly mostoha,
álmom maradt egy utazás,
egy utazás és semmi más…
Tell Vilmosnak hazájában,
hidd el, én még sosem jártam,
Alpok csúcsaira néznék,
emlékeket felidéznék…
Genfi tónak hűvös partján
lábaimat megáztatnám,
tiszta, hegyi levegővel
lélegeznék, tág tüdővel.
Ám de Svájcba nem jutok el,
erre sorsom nemmel felel,
nem vágyom én már utána,
aki egykor Svájcot járta…
Húszévesen mentem volna,
s most egy emlék arról szólna,
ifjúságunk fénykorában
együtt jártunk volna Svájcban.
Nélküle ott mit keresnék?
Havasi gyopárt szedhetnék
lába nyomán, zöld mezőkön,
tág, alpesi legelőkön…
Megnéznék sok csillagképet,
ami éjjel arra téved,
s választanék egy csillagot,
mely Svájc egén szépen ragyog.
4 hozzászólás
Vágyversed azért még teljesülhet, ne add fel a reményt! Szívvel kívánom. Éva
Köszönöm Éva!
Svájc szép ország valóban, de oly sokfelé nem voltam, hogy nehéz lenne választani. Itthon sem ártana szétnézni a Dunántúlon p. 🙂
Üdv.: alberth
Én sem mehetek már Svácba, mert fáj a lábam…Azért az én is ajánlom, hogy
te csak menj el, mert biztos vagyok benne, hogy nem bánod meg.
Versed nagyom tetszik
szeretettel olvastam: Kata
Régen jobban érdekelt Svájc, kedves Kata. De mostanság lehet hogy ott is sok minden megváltozott. Nem tudom, azért a Svájci Alpok bizonyára nagyon szép lehet, meg annak völgyei, tisztásai. Van ott egy-két nagy tó is. Bizonyára túristaövezet ott is van…
Ha benne van a sorsom könyvében, akkor eljutok. Ha nincs, akkor az Olasz Alpok is érdekes lehet…
Üdvözlettel: Albert