…érdekes! Milyen ügyesen kövekről mennyi mindent tudtál elmondani.
Jó kérdés mindjárt az első szakaszban: kővirágok nyílnak-e, hiszen nincsenek kővirágok!
Érdeklődéssel olvastam, s tetszett nekem eme kőből épült versed.
S van-e rajtad kívül valaki, aki kőből alkotott egy érdekes verset!
Szeretettel: Kata
Első asszociációm a „Kőbe zárt fájdalom”. Nem véletlenül, mert Michelangelo nagy kedvencem. Rendkívüli művészete lenyűgözött, emiatt merültem el a róla szóló életrajzi regényben is.
Elképesztő, hogy mennyire passzolnak ezek a gondolatok az ő szemléletéhez. Nem tudom, van-e köze a versednek hozzá, mert a mondanivaló mai, viszont olyan a hatása bennem, mintha neki írtad volna, vagy az ő gondolatait tolmácsolnád. Sokan nem tudják, hogy a művészet négy területén is tehetséges volt.
Elolvastam a fennmaradt (elérhető) verseit. Sok értékes van közöttük, pl. szonettek is. Érdekes a lírája, érdemes foglalkozni vele, mint ahogy bölcs üzeneteivel is.
Ne haragudj, hogy párhuzamot vonok, de annyira nyilvánvaló bennem, hogy nem tudok ettől elvonatkoztatni. Lehet, hogy a kőrengeteg miatt éltem át így soraidat, amiről szólok a folytatásban.
…
…
Versed szerkesztése illik a mondanivalódhoz. A hiányos mondatok, rövidre tört sorok fokozzák a feszültséget, míg a költői kérdések megállítanak, tükröt tartanak: a világot az emberek tették sivárrá, szürkévé.
Hatásosan zársz, az élettelenről az élőre tereled a figyelmet, arra az apró jelre, ami átgondolást, emberi érzést feltételez. Szüskég van a könnyre, ami a lélektisztulás jele, egyben reményt is ad arra, hogy lehet változtatni.
Második asszociációm a kövirózsa: képes a kőrengetegben is gyógyító balzsamot termelni. 🙂
Igazodva a párhuzamomhoz, egy idézetet hagyok itt:
„Megláttam az angyalt a márványtömbben, és addig véstem, míg ki nem szabadítottam.” (Michelangelo Buonnaroti)
Ezeket adtad nekem a verseddel. Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! Köszönöm, hogy elolvastad a verset. Érdekes gondolat a versírás és a kőből faragás párhuzama. A köznyelv is használ ilyen szavakat: versfaragó, rímfaragó. Tóth Árpád is írja A meddő órán-ban: "faricskálok lomhán egy dalon." Egy kicsit hasonlóképpen írom én is ezeket a versszerű írásokat. Egy mondanivaló-tömb jut eszembe, aztán addig fogyasztom róla a szavakat, amíg már többet nem lehet lenyesni belőle.
A téma egyébként abból adódott, hogy nemrégiben Pesten jártam, egy utcát kerestem, és percekig csak kövek vettek körül. Sehol egy fa, sehol egy virág az ablakban, és kezdtem magam rosszul érezni. Ráadásul a járókelőknek ez volt a természetes, nyugodtan mászkáltak, én meg már szinte rohantam, hogy valahol legalább egy parkot érjek. Persze később ostobaságnak tartottam az egészet, de le kellett írnom, hogy attól a nyomasztó érzéstől megszabaduljak. Üdv: Kati /Michelangelót tényleg csak csodálni lehet./
7 hozzászólás
…érdekes! Milyen ügyesen kövekről mennyi mindent tudtál elmondani.
Jó kérdés mindjárt az első szakaszban: kővirágok nyílnak-e, hiszen nincsenek kővirágok!
Érdeklődéssel olvastam, s tetszett nekem eme kőből épült versed.
S van-e rajtad kívül valaki, aki kőből alkotott egy érdekes verset!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! Köszönöm, hogy elolvastad és véleményezted a verset.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Örülök, hogy találkoztam a verseddel.
Üdvözlettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Köszönöm, hogy elolvastad:
Üdv: Kati
Szia Kati! 🙂
Első asszociációm a „Kőbe zárt fájdalom”. Nem véletlenül, mert Michelangelo nagy kedvencem. Rendkívüli művészete lenyűgözött, emiatt merültem el a róla szóló életrajzi regényben is.
Elképesztő, hogy mennyire passzolnak ezek a gondolatok az ő szemléletéhez. Nem tudom, van-e köze a versednek hozzá, mert a mondanivaló mai, viszont olyan a hatása bennem, mintha neki írtad volna, vagy az ő gondolatait tolmácsolnád. Sokan nem tudják, hogy a művészet négy területén is tehetséges volt.
Elolvastam a fennmaradt (elérhető) verseit. Sok értékes van közöttük, pl. szonettek is. Érdekes a lírája, érdemes foglalkozni vele, mint ahogy bölcs üzeneteivel is.
Ne haragudj, hogy párhuzamot vonok, de annyira nyilvánvaló bennem, hogy nem tudok ettől elvonatkoztatni. Lehet, hogy a kőrengeteg miatt éltem át így soraidat, amiről szólok a folytatásban.
…
…
Versed szerkesztése illik a mondanivalódhoz. A hiányos mondatok, rövidre tört sorok fokozzák a feszültséget, míg a költői kérdések megállítanak, tükröt tartanak: a világot az emberek tették sivárrá, szürkévé.
Hatásosan zársz, az élettelenről az élőre tereled a figyelmet, arra az apró jelre, ami átgondolást, emberi érzést feltételez. Szüskég van a könnyre, ami a lélektisztulás jele, egyben reményt is ad arra, hogy lehet változtatni.
Második asszociációm a kövirózsa: képes a kőrengetegben is gyógyító balzsamot termelni. 🙂
Igazodva a párhuzamomhoz, egy idézetet hagyok itt:
„Megláttam az angyalt a márványtömbben, és addig véstem, míg ki nem szabadítottam.” (Michelangelo Buonnaroti)
Ezeket adtad nekem a verseddel. Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! Köszönöm, hogy elolvastad a verset. Érdekes gondolat a versírás és a kőből faragás párhuzama. A köznyelv is használ ilyen szavakat: versfaragó, rímfaragó. Tóth Árpád is írja A meddő órán-ban: "faricskálok lomhán egy dalon." Egy kicsit hasonlóképpen írom én is ezeket a versszerű írásokat. Egy mondanivaló-tömb jut eszembe, aztán addig fogyasztom róla a szavakat, amíg már többet nem lehet lenyesni belőle.
A téma egyébként abból adódott, hogy nemrégiben Pesten jártam, egy utcát kerestem, és percekig csak kövek vettek körül. Sehol egy fa, sehol egy virág az ablakban, és kezdtem magam rosszul érezni. Ráadásul a járókelőknek ez volt a természetes, nyugodtan mászkáltak, én meg már szinte rohantam, hogy valahol legalább egy parkot érjek. Persze később ostobaságnak tartottam az egészet, de le kellett írnom, hogy attól a nyomasztó érzéstől megszabaduljak. Üdv: Kati /Michelangelót tényleg csak csodálni lehet./