Magányosan élek, egyedül,
néma falak vesznek körül.
A falakon megfakult képeken,
régmúlt árnyak sziluettjei.
Becsaptak, elhagytak oly sokan,
csendben hullnak el könnyeim, foltosan.
Jaj szavam, senki nem érti meg.
Magányosan élek, egyedül,
néma falak vesznek körül.
Új nap, új Reményt ígér?
talán igazak a szavak.
Holnap új reménnyel ébredek,
talán lesz, ki rám tekint.
Meglátja a bús ember, szíve mélyét,
ábrándos, szép Lelkét.