A szöszke szöcske,
gyorsan pattant tova,
mert megszúrta a kaktusz kusza bokra.
Lábát búsan lógatja.
– Zerge lábam hova lett?
Most már hogyan szökdelek?
A szöszke szöcske, bánata mégis elszállt,
mert a bús bagollyal naphosszat,
csak sírtak, ríttak, panaszkodtak.
A két bánatos lélek egymásra talált,
sóhajuk naponta felszállt.
Észre sem vették, megjött a borús tél.
A két barát összebújt, melegedett.
Még a napsugár is rájuk nevetett.
A kis szöszke szöcske, végre boldogságra lelt.