Ezüstöt szór szét a holdudvarán a szél,
párában pangó homályban az azúrkék.
Csillagok ágyára sírva borul a felleg,
lassan mozdul, árad, apad a pára,
ringat ijesztő, fekete, sűrű csendet.
Remegő semmi áll ott s egy pillanat,
tombol a Vilitánc, forog szakadatlan,
dörgő tűzeső nyomában vad szörnyek,
pokolban születtek, ott halnak reggel.
Múlik a vihar, csitul az ég zengés.
A semmi arca belepirulhat, ha a Nap
ragyogása átveszi újból a hatalmat.
10 hozzászólás
Kedves Ilona.
Nagyon szép színes szóképeket használsz. soraidból, nem csak az éjszaka hangulata, hanem lelked gazdag érzelem világa is a felszínre sejlik
Kedves Gyula!
Hálával köszönöm a soraidat. Örülök, hogy tetszett a vers.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Drága Ica!
Káprázatosak a képeid és eredetiek. Szinte átéltem ezt a zivataros éjszakát.
Nagyon szép!
Szeretettel,
Ida
Köszönöm drága Ida, hogy mindig olvasod a verseimet.
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Ica!
Az ijesztő, fekete, sűrű vihar előtti csendet már én is sokszor átéltem. Amikor olyan sötét van, hogy a szoba függönytelen ablaka sem dereng fel, és ha az arca elé teszi az ember a kezét nem látja még a körvonalait sem.
Az egész vers nagyon szép, de ez a sor ragadott meg a legjobban engem.
Judit
Kedves Judit!
Előző éjjel volt nálunk nagyon nagy vihar, dörgés, villámlás. Őszintén egy kicsit mindig összerezzenek, félek, mint gyermekkoromban.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Ica
Drága Ica !
Elidőztem verseden, már olvastam.
Sajátos, gyönyör képek,remek alkotás.
Ölelèsem : Zsu
Drága Zsu!
Régen voltál már ezen az oldalon.
A fészen én is követem a posztolásod. örülök neked!
Ölellek szeretettel: Ica
Kedves Ica! Remekül ábrázolod a vihar előtti csendet, majd a pokoli zivatart és az elemek megbékélését. Tetszett.
Üdv: Kati
Köszönöm kedves Kati, hogy olvastad és véleményezted a versem.
Szeretettel: Ica