Szilvafán hintázik a déli napsugár,
a gyenge szélben búcsúzik a nyár.
Testes árnyak a fa alatt hálnak
csendben, nem zavarja senki sem.
Túlérett szilva a fű között hever,
egyedül táncol a szellő felette,
kicsordul édes sárga méze,
ráhullajtja testét az éjsötétje.
Mint malagabor, olyan az őszi lomb.
Kiszáradt vízmosásban haldokol
a tisztességben megőszült nyár,
Isten a szépségét úgy alkotta meg,
ha vége lesz téli álmának, végre
mindent újra lobogva megtalálhat.
8 hozzászólás
Kedves Ica!
Az ősz hangulatát tökéletesen kifejezi a versed. Egyben nyárbúcsúztató is.
Üdv: Kati
Köszönöm Kati az olvasást és a kedves véleményedet.
Szeretettel: Ica
Drága Ica!
"Mint malagabor, olyan az őszi lomb…" Igen, ez telitalálat. Szépséges őszi képek, pedig, mondhatnánk, még tombol a nyár, s mégis megváltoztak a színek, haloványabb fénye a Napnak. Nagyon tetszik a versed.
Ölellek szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Valóban, még itt a nyár, de megváltozott a fények játéka.
Örülök neked mindig szeretettel: Ica
Gyönyörű versedhez szeretettel gratulálok. Madárcsicsergős, szép napot kívánok: Zsuzsa
Köszönöm Zsuzsa a kedves gratulációdat!
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Nálunk rég leérett a szilva, de a többi stimmel. Csak én nem tudnám ilyen szépen elmondani.
Judit
Kedves Judit!
A szilva a fa alatt :))) Az ősz a kertek alatt:)
Köszönöm a kedves véleményedet.
Szeretettel: Ica