Nem alszom, nem nyugtat most
éj, mély sötét,
pörgetem sorsom rozsdás,
vak kerekét,
tudatom éber múltba,
jelenbe lép,
holnapba hívó híd tart
még némiképp.
Nem alszom, nem dédelget
kéz , ölelő,
férfi erőm kímélve
szunnyad a nő,
gondolatot nem zavar
most szennyes fény,
mely feltűnhet nappalok
tiszta egén.
Nem alszom, órát játszik
gyenge szívem,
két végén égő gyertya
lobog bennem,
igenek fénye köszönt
nappalokat,
új vers nyújt örömöt, s egy
szó simogat.