Bennem mindig ellenlép egy állat,
görbe szarvát előreszegi. Pedig
kevés ragadt rám Zemplén őshomokjából,
szeplőimet bőröm alatt hordom.
De mit is számít ma már, hogy
honnan jöttél – mondják. Pedig
minden égbe lőtt nyílvessző
visszahull valahová. Mint mikor
meglátom a víztorony gömbjét tartó
rendületlen Atlaszt a határban; újra
megbotlik egy bennem bukdácsoló
könnyes arcú kisfiú, és két kezem
integető fűcsomókba kap
a részeg föld vakond túrta hátán.
Mintha lerázni próbálna magáról.
De mégis hová?
Oly’ túlságosan nagy a világ,
s én annyiszor eltévedtem már.
Mert bennem mindig ellenlép egy állat,
görbe szarvát előreszegi, és az a kisfiú
máig sem vetett a fenevad orrába
tüzes karikát. Pedig ő is tudja,
ha egyszer izmos nyakára hághatna,
többé nem tévedne el.
14 hozzászólás
Kedves Laca!
Te már sosem fogsz eltévedni. Aki felleli magában az "ellenlépő" állatot, az előbb-utóbb a jó útra tudja kényszeríteni.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Nagyon köszönöm figyelmedet; remélem, igazad lesz.
Szeretettel: Laca
Kedves Laca!
Örülök, hogy újra itt vagy közöttünk remek verseiddel, amik elgondolkodtatnak, gyönyörködtetnek!
Szeretettel gratulálok,
Ica
Kedves Ica!
Köszönöm szépen; örülök, ha adni tudok verseimmel. Köszönöm kedvességed.
Szeretettel: Laca
Kedves Sas! Meg se próbálom elemezni. Annyit tudok, érzek csak, h nagyon jó! Félek úgy járnék vele, mint az Ős Kajánnal. Pedig mennyi mindent összehordtak róla a tanító-nénik.
Üdv: én
Gratulálok hozzá!!! És a verseskötetedhez is! Remélem most már itt is leszel egy kicsit!
Üdvözletem, Bödön!
Köszönöm szépen. Te is elvoltál azért. Hiányoztál is. Örülök, hogy látlak, olvashatlak.
(Leszek egy kicsit.)
Üdv: Laca
Kedves Laca!
Élvezettel olvastam versedet, de nem merem elemezni, mert mélyebbnek találom annál az értékét mint amit felfogok
belőle!
Köszönöm fárodzásodat mit értem is teszel!
Üdvözlettel : Zoli
Szia Laca!
Azt mondom, maradj ilyen. Aztán elgondolkodtam, hogy megéri-e ez neked. Szerintem igen, mert nem lesz lelkifurdalásod, és az sokat számít.
Nagyon jó vers, tetszik az "új hangod", ami azért a régi, mert ugyanúgy megtalálható benne az az őszinte tisztaság, ami minden írásodat jellemzi.
Hmmm… tüzes karikát vetni? Nem tudom elképzelni rólad. Meglepne, ha mégis…
Örülök, hogy újra megörvendeztetsz bennünket a verseiddel.
Szeretettel: Kankalin
Szeretnék egyszer odaérni legalább fél útig, ahol most Te tartassz! Eltévedve vagy nem, egyre megy. Gratula!
Kedves Edit, Kankalin és Zoli!
Nagyon kedvesek vagytok, nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Laca
Kedves Laca!
Magunkat legyőzni a legnehezebb.
Azt a részünket, ami szabotálja a céljainkat.
"Ellent lép", ahogyan Te, nálam szebben öntötted szavakba.
Megzabolázni ésszel nem lehet, csak erővel.
De, végleg legyőzni sem lehet.
Csak féken tartani.
Ez benne a feneség!
Jelen tudásunk szerint.
Kedves Ildikó!
Örülök, hogy benéztél. Van abban valami, amit az ész és az erő viszonyáról tartasz. Jelen tudásunk szerint.
Üdv: Laca
Szia!
Magam részéről, szeretem ha eltévedsz.
Különbe' hiába is lenne a tüzes karika az egyszarvúra!
tisztelettel: túlparti
Kedves túlparti!
Köszönöm megtisztelő figyelmedet.
Hát, akkor muszáj leszek eltévedni még párszor.
Szeretettel: Laca