Néma a metsző,
dermedt róna.
Reszket a remény,
fagyos tóban.
Lecsüng a jégcsap
zúzmara cseng.
Nem hallja más, mint
maga a csend.
Vastagon titkot
belep a hó.
Álmokat sző a
tél suhanó.
Csahol a szélvész
ajak lilul.
Szeretet végre
hozzám simul.
Csitul a zaj és
orca pirul.
Boldog a szív s a
lélek virul.
Lebeg egy angyal
leszállt az est.
béke cirógat
most idebent.
6 hozzászólás
Kedves Erzsike! A cím alapján azt hittem szatíra. De nem az, s így a "cirógat" kifejezés itt elég disszonánsan hat. "Fagyos tóban" helyett nyugodtan írd, h "fagyos tóba' …" -ennyi költői szabadságot megenged a verselés, mások is megteszik. Különben tényleg szép! Sok szeretettel: én
Köszönöm szépen építő jellegű kritikád és az olvasást! 🙂 Köszönöm a gratulációt is 🙂
Szia Elizabethsuzanne!
Szerintem az utolsó versszakban nagyon helyén van a béke cirógat kifejezés. Talán a címet kellene megváltoztatni, hisz a vers nagyobbik része a kinti hideget jeleníti meg, nagyon kifejező eszközökkel. Tetszik a versed.
Üdv: Kati
Kedves Kati! Igazad van. Köszönöm szépen! :)Boldog karácsonyi ünnepeket kivánok.
Szép is lenne ha a szeretet "simulna"….nagyon "vegyes" ez a vers, a jó+rossz túl közel egymáshoz…jó lenne a béke, létezik?
– i –
Köszönöm, hogy meglátogattál. Bennem most béke van 🙂 Igen jól látod, szép lenne:) Az emberiségen múlik…