Lombok közé lám belesuttog a csönd,
zsong az élet a virágok közt.
Aroma kavarog, közte tündököl
szirom fajta, vagy tán huszonöt!
Színes lepkék keringőznek mámorban,
rigók fecsegnek az ágakon.
Épp pattan a rügy, bársony bimbót fakaszt,
óvón lépek gólyalábakon.
Szűz szirmok szállnak a szelíd szellővel,
aranyhallal kis patak csobog.
Napsugár ébred, csipát törölgetve,
nyomában sietve nyár kocog.
2 hozzászólás
Tetszett versed ritmusa és kellemes volt olvasni. Kis utazás a nyugalom kertjében. 🙂
Az utolsó versszak alliterációja kifejezetten tetszett, nem erőltetett, gördülékeny, könnyed befejezése a versnek.
Örülök, hogy olvashattam.
Diamond
Nagyon szépen köszönöm kedves szavaid, véleményed. Szép hétvégét kívánok: Zsuzsa