Ébredés (I)
Mi a falakból kilépve is háromszor erősebbek vagyunk,
ahogy haladunk a halhatatlanság kerítésébe kapaszkodva,
ködös reggeleken céljaink felé.
Csak az ébredések nehezek,
és egyre kilátástalanabb a tömegbe sodort létezés.
Várakozásaink körkörös magányba kényszerítenek,
és nem vesszük észre, hogy meglopott minket az idő.
Cigarettám füstjébe kapaszkodom,
hideggé érett kávém kortyolgatom, és rád gondolok.
Emlékezetembe idézem az első lépéseket.
A ködoszlató napot figyeltem pirkadatkor,
a megszámlálhatatlanul sok varjú test felett,
ahogy feketévé lepték el az eget,
szállásukról a nappali melegedők csoportos magányába bújva.
Úgy vagyok én is veled,
mint a reggelekkel.
Maradnék még,
de nem tudom hová vezet,
téged álmodlak magam mellé,
minden este,
de nélküled ébredek.
Ébredés (II)
Mert a hajnalok már hűvösebbek,
és a kirakatok üvegén megtelepedett esőcseppeket
nem szárítja a reggel, ne hidd, hogy elmúlt a nyár!
Nem aludtam valami jól,
sokáig nem jött a szememre álom,
hozzád indultam, és gondoltam, kivárom,
míg a reggeli terhekkel megrakottan,
emberek sietnek vontatottan valahová
az esőáztatta házak között.
És ahogy gondolataimmal a lelkembe béke költözött,
a természet tréfát űzött velem,
a nyár hirtelen télbe fordult,
és ott, ahol álltam,
a hóba burkolózott nyárban,
megtaláltalak.
11 hozzászólás
Kedves János!
Gyönyörű gondolattal írtad meg versedet, bár igazán nem olyan a formája,
mint a verseknek szokás adni. Nem tudom, hogy lehet hívni ezt a formát.
Azonban mint előbb is jeleztem, nekem nagyon tetszik.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Azt hiszem, van abban valami különös érzés, szeretet talán, amivel közelítesz mások munkáihoz. Minden szavad kincs nekem. A verselés nem az én műfajom. De vannak gondolatok, amelyek minden szakmai tudás nélkül papírra kerülnek, mert nem tehetem meg, hogy nem írom le őket. Lélek-rezdülések, biccennek, döccennek, talán, mert a gondolataim is ilyenek. Nagyon köszönöm, kedves szavaidat!
Szeretettel,
Janó
Amit írtam verseidről, nem azért tettem, hogy azokat formázott versnek
alakítsd ki. Ha azt tennéd, akkor talán az igazán kedves és jó gondolataidat
rontanád el. Amiket versként írtál, elolvastam, és azoknál a gondolataidat
kifejezted, az úgy jó, mivel érzéseidet azon belül adtad át. Azonban, ha
kedved volna rá, biztos, hogy hamar rájönnél: formázott versben is lehet
jól, szép szavakkal írni. Ezt azért mondhattam, mivel éveid miatt akár a
gyermekem lehetnél, nagyobb fiam és te abban az évben születtél, mint ő.
Én is csak 2005-ben kezdtem verseket írni, és megszámlálhatatlan versem
van, köztük sok szonett és 36 szonettkoszorú, melyeket a Napvilághoz is
föltettem. Azt nem mondom, hogy az enyémek annyira tökéletesek, mint
amelyeket említettél, ismerem őt, azt is, hogy ő remekül kidolgozott
koszorúkat ír. Késő van, befejezem az írást.
Jó éjszakát kívánok: Kata
Kedves Kata!
Hálás vagyok Neked, megtisztelő, amit írtál, köszönöm. Általában, mindig tudom a helyem. Időnként el-elkalandozom, de önmagamat nem nagyon tudom meghaladni. Imádom a verseket, évtizedekig mondtam klasszikusokat, játszottam színpadon, de soha nem akartam komolyan színész lenni, ez Latinovits Zoltán után, és persze, a többi nagyság után reménytelen. Első feleségem mondta, ha nem te leszel a legjobb, nem érdemes belevágnod. Igaza volt. Természetesen, tudom, hogy munkásságod mekkora kincs, és szavaid hitelesek, minden tekintetben. A versírás nem nekem való. Te, és Andrea tökéletességre fejlesztették képességeiteket. Nekem már csak egyetlen feladatom van, megismerni, magamba fogadni mindazt, amit alkottok. Köszönet érte!
Szeretettel,
Janó
Amit írtam verseidről, nem azért tettem, hogy azokat formázott versnek
alakítsd ki. Ha azt tennéd, akkor talán az igazán kedves és jó gondolataidat
rontanád el. Amiket versként írtál, elolvastam, és azoknál a gondolataidat
kifejezted, az úgy jó, mivel érzéseidet azon belül adtad át. Azonban, ha
kedved volna rá, biztos, hogy hamar rájönnél: formázott versben is lehet
jól, szép szavakkal írni. Ezt azért mondhattam, mivel éveid miatt akár a
gyermekem lehetnél, nagyobb fiam és te abban az évben születtél, mint ő.
Én is csak 2005-ben kezdtem verseket írni, és megszámlálhatatlan versem
van, köztük sok szonett és 36 szonettkoszorú, melyeket a Napvilághoz is
föltettem. Azt nem mondom, hogy az enyémek annyira tökéletesek, mint
amelyeket említettél, ismerem őt, azt is, hogy ő remekül kidolgozott
koszorúkat ír. Késő van, befejezem az írást.
Jó éjszakát kívánok: Kata
Szia Janó!
A vers formája és tartalma szerintem tökéletesen illeszkedik, nincs vele semmi baj. A szabad versforma nem ördögtől való. József Attila, Radnóti, Pilinszky, Nagy László (és még sorolhatnám a legnagyobbakat tovább) a legjobb verseiket szabad formában írták. A versed: a nyár őrzése a télben, a szerelem utáni vágyakozás és a rátalálás bizonyossága. Tetszik. Elég jó vers.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Jólesnek szavaid. Pontosan sikerült értened, érezned, amit szerettem volna átadni ezekkel a gondolatokkal. Ritka pillanatok ezek. Nagyon örülök, hogy tetszik Neked. Köszönöm.
Szeretettel,
Janó
Janó, ez csodálatos!
A biztos nyelv- és szókezelésed, a gondolatok természetes gördülése, a téma könnyed kibontása, ahogy lebeg az a nagy, összegyülemlett súly…
Na, és persze a forma, amit én nagyon szeretek – tökéletes élményt nyújtott. S még fog a jövőben is, mert már az első két sor után tudtam, ezt a verset még sokszor el fogom olvasni. 🙂
Köszönöm, hogy megosztottad velünk.
Üdv: Laca 🙂
Kedves Laca!
Most aztán, bajban vagyok. Zavarba hoztál, komolyan. Nagyon köszönöm a szavaidat. Jólesett!!!
Üdv,
Janó
Csodálatosan gyönyörű, még ha rettenetesen fáj is.
Köszönöm, kedves Edit!
Fáj, mert már el is veszítettem…
Szeretettel,
Janó