Halk a mi hangunk, nem
hallatszik az égre.
Még a harangok is
mind Rómába mentek.
S miközben az Úrnak
szól a Miserere,
meggörnyedünk kétrét
irgalmat keresve.
Lehajolunk mélyen,
le a televényig,
elrejtjük magunkat
szeretőnk ölében.
Pogány ima sarjad
bűnben fogant ének.
Eldaloljuk halkan
majd a böjti szélnek.
Ha már teremtettünk,
ha már megtartattunk,
Isten tudja, miért
élünk, ha meghalunk.
2 hozzászólás
Már előbb is kidobott engem a Napvilág, nem tudom, miért?
Most ismételten beléptem, ez már a harmadik, meglátom mi történik tovább.
Nagypénteki versed nagyon érdekes gondolatokat figyelve, mondom:
igazad van, csatlakozom hozzád, bár én hívő vagyok. Arra gondolok most,
vajon milyen választ kapnék, ha pl. egy Püspöktől kérnék erre választ.
Még az is lehet, hogy csúnyán nézne rám…
Szeretettel olvastam nagyon érdekes versed: Kata
Kedves Kata!
Én is voltam már úgy, hogy leírtam egy hosszú hozzászólást, és kidobott a Napvilág. Ki tudja, miért. Inkább ne kérdezz ilyet egy püspöktől, hogy mi értelme van az életnek, ha úgyis meghalunk, mert biztosan csúnyán nézne rád.
Szeretettel: Kati