Én vagyok a gitárkirály,
a hangszerem tüzes gitár,
ha ahhoz van kedvem nekem,
hangszeremet megpengetem.
Ott dalomtól, s nem a sertül,
Orpheus is táncra perdül,
alvilág kapuját nyitja,
s Euridikét kiadja.
Rajongóm lesz több milliárd,
ünneplik a gitárkirályt!
Tüzes gitárom az éjben,
lángnyelvek közt dalol szépen.
Bús akkordok is elhagyják,
e gitárnak húrozatját,
ilyenkor lesz nagy könnytenger,
zokogva sír minden ember…
Az én arcom most felragyog,
vígadjatok, ne ríjatok!
Tűzgitárom magyar nótát
zeng idők vén falain át.
Az őseink fenn az égben
sírva vígadnak, mint régen,
hol könnyeik árja pereg,
esőt hoznak bús fellegek…
Tűzgitárom ne búsúlj hát,
játssz csak tovább, az áldóját,
frissüljön fel erdő-mező,
sírjon a csalfa szerető!
5 hozzászólás
Kedves Albert!
Remek érdekes és nagyon szép és jó versed szeretettel olvastam. Rengeteg
verset írtál már, tudod-e, hogy ez hányadik lécsőn áll: A leg-legjobb versírók
között is magasan állsz. Nagyon szépe tudod gondolataidat verseidben
bemutatni. Én örömmel olvasom mindig.
Adja a Jóisten, hogy még nagyon sokáig írjad verseidet, majd rendelünk neked
egy nagy zsákod, hogy a rengeteg versednek legyen mindig helye.
Szeretettel: Kata
Köszönöm Karta!
Mostanában ritkán írtam verset, mert a számítógépet nem akarom kisajátítani a családban. De tervezem, hogy veszek egyet, amit bármikor előkaphatok, ha jön az ihlet a versíráshoz.
Szeretettel: alberth
Nagyon jó!
Köszönöm Béla!
Kedves Albert!
Édesapám szeretett gitározni ezért tetszik a versed.
Szeretettel:Ági