Zsuga Zsiga kalandja 10. rész

10. rész- Amiben minden kiderül
Vajon sikerül Csili terve? Szerelemre lobbannak a szívek? Bolbeon marad Zsuga Zsiga is?

A négy összeesküvő nekilátott végrehajtani a kieszelt tervet. Bolyhos a lányok körül sündörgött, és kedvesen hízelgett nekik. Az ölükbe feküdt, halkan dudorászott nekik, csak a neveket cserélgette:
– Porci és Lia, Morci és Mia, (Ottó és Samina, Bindi és Tódor, Zsiga és Maja)
tetszenek egymásnak, ezen nem lehet vita.
Összeillenek: mint zsemle a tejjel,
mint borsó meg a héja,
mint tű meg a cérna,
ez a szerelmesek dalaaa…

Az énekért cserében simogatást, mosolyt kapott. A lányok irulva-pirulva nézték a hajó legénységét, és érezték, hogy a macskának bizony igaza van.
Csili elégedetten nézte Bolyhos munkálkodását. Látta, hogy Ciprián a kapitányfülébe sugdos, Narunak meg a lányokkal beszélget, nevetgél.
Így hát ő is elindult. Porcinak, Morcinak, majd Tódornak és Ottónak pusmogta a fülébe, hogy ez milyen szuper sziget, a lányok mennyire odavannak értük.
– Ha itt maradtok, akkor hűséges feleségre leltek. Itt, békében élhettek, nem kell többé a tengeren hánykolódnotok, küzdenetek a viharral. Na, induljatok már! Ne ám nekem kell megtanítani benneteket udvarlás fortélyaira!
Egyedül Ottót kellett tovább győzködnie, mert ő, a kincsekről hadovált. Hogy milyen jó lenne megszerezni azt.
– Amikor a kalózok az italtól mámorosan alszanak, foglyul ejtenék őket. Összekötözve a hajójukra vinnénk, no meg persze néhány láda kincset is. Aztán uzsgyé! Előre! Otthon még jutalmat is kapnánk értük – lelkesedett Ottó.
Csili bólogatott.
– Jó, jó, de Ottó! Mi történik akkor, ha felébred valamelyik lator, és rád lő, vagy megsebesít a tőrével, a kardjával? Nem lehet azt tudni, ki mennyit eresztett le a torkán. És ha őrök vannak? Azt akarod, hogy vér folyjon? Lelkedre vennéd, ha valamelyik társad ott hagyná a fogát? Akár te is alulmaradhatsz! Ez nagyon rizikós. A helyiek, ebben pedig nem segítenének nektek, mert ők nem keresik szándékosan maguknak a bajt. Elkerülik messzire a kalózokat. Hallhattad, amit Tattaru mesélt. Ha pedig az általatok eszkábált tákolmánnyal indulnátok el, semmi garancia sincs arra, hogy hazajuttok vele. A tenger nagy úr! Mi van, ha viharba kerültök?
Addig-addig győzködte Ottót Csili, míg sikerrel járt. Végül Ottó is elindult a kiszemeltje felé.
Csili ekkor kissé megnyugodott. Úgy látta, minden úgy alakul, ahogy ő elképzelte.

Másnap reggel mindenki a megbeszélt helyen volt. Csili izgatottan várta, hogy mi fog történni. Elkezdik-e építeni a hajót, vagy a maradás mellett döntenek?
Zsuga Zsiga megköszörülte a torkát, és így szólt:
– Nos, mindenki aludt a tegnapi döntésére, ahol kinyilatkoztattátok, hogy építsünk valamilyen úszóalkalmatosságot, és ha kész, elindulunk haza. Így legyen? Vagy van valakinek esetleg valami mondanivalója?
– Háát, hosszú volt az este – kezdte Porci.
– …. és fülledt- folytatta Morci.
– Khm, igen, igen – kapcsolódott be Tódor. Hosszú és tikkasztó. Volt idő gondolkodni. Arra jutottam, hogy egy ilyen lélekvesztővel nem jutnánk messzire.
– Ja – böffentett egyet Ottó. – Elnézést! Meg aztán ezek a lányok! – csettintett a nyelvével. Igazi szirének! Teljesen megbabonázzák az embert.
– Ez már biztos! – helyeselt Porci és Morci. Oly édesek! Oly kedvesek!
– Na, na…-vágott közbe a kapitány. Elég az ömlengésből!
Közben Bolyhos halkan énekelni kezdte a dalt, amit tegnap talált ki:

"Zsuga és Maja, tetszenek egymásnak,
ezen nem lehet vita.
Összeillenek: mint zsemle a tejjel,
mint borsó meg a héja,
mint tű meg a cérna,
ez a szerelmesek dalaaa…"

Ottó vigyorogni kezdett.
– Ez jó! Mint tű meg a cérna! hahahaha
– Elég! Nézett szigorúan a kapitány a macskára és a legénységére. Mi akar ebből kikerekedni?
– Nem maradhatnánk inkább mi is? Miért is kockáztatnánk az életünket? – jegyezte meg bátortalanul Morci.
– És a kincs? Az már nem is érdekel benneteket? – kérdezte Zsiga.
– A hajónk elsüllyedt, és az a kincs, amiért elindultunk, az nincs. Persze, ott van a barlangba a kalózoké, de ha meg is szerezzük, elsüllyedhetünk egy kisebb viharban is, egy ilyen tákolmánnyal. Nem igaz? – tette fel a kérdést Tódor.
– De, de…-helyeseltek a többiek.
– Szóval maradni akartok – köhintett a kapitány. Tegnap még mentetek volna…
– Igen, de annyi mindent történt az este – kezdte Ottó, de aztán gyorsan elhallgatott.
– Miért? Mi történt? Na, mesélj! – kíváncsiskodott Bolyhos!
A kapitány azonban olyan tekintettel nézett rá, hogy jobbnak látta, ha csendben marad.
– Hát, én egyedül esélytelen vagyok, hogy tengerre szálljak. Akkor maradunk! – jelentette ki Zsuga Zsiga.
Szíve mélyén azonban ő is ezt akarta, de így legalább, nem ő mondta ki. Úgy tűnt, mintha ő, el akarná hagyni a szigetet, csak a többiek miatt marad. Maja kedvességével, azonban őt is elvarázsolta.
– Éljen? – kérdezte Bolyhos halkan.
– Igen! Éljen! – kiabálták a többiek.
– A morcos arc egy érző szívet rejt – súgta elérzékenyülten Csili. Mondtam én! Igazán jóember az én kapitányom! Éljen! Győzött a szerelem! – kiáltotta most már teli torokból.
Ezalatt Naruna odahívta lánypajtásait, akik boldog mosollyal karolták át kiválasztottjaikat.
– Hát nem idillianikus ez kép? – kérdezte Bolyhos.
– Reménytelen, mondom én, hogy reménytelen… – legyintett Csili. De azért ilyen kelekótyán is az én barátom vagy! – és jól hátba vágta a macskát.
Bolyhos bájos vigyorral viszonozta Csili szavait.

Megjegyzés:
Kedves Olvasom, ki végigkísérted e kis csapat történetét! Lehet, hogy csatára, izgalmakra vágytál itt a végén. Én megmaradtam, kicsit idillianikusnak, ahogy Bolyhos macsek mondaná. Szóval: győzött a szerelem, a boldogság! Hát, nagy kár, hogy az élet nem ilyen egyszerű! 🙂