Kinek még a szeme is mosolygott

Elkeseredett lelkem szerelemért kiáltott,
Életemből csak az ő arca hiányzott.
Úgy éreztem a szerelem többé nem jön hozzám,
S ekkor egy csillogó szempár meredt rám.
Valós létének nem voltam tudatában,
De olyan volt , mint fény az éjszakában.
Minden gondolatom körülötte bolyongott,
Ő volt, kinek még a szeme is mosolygott.