Őrangyalos

– Itt vagyok, benned lakom, ezt vedd úgy, ahogyan érted.
– Sok a duma.
– Csak annyi, amennyit hallanod kell. Te fogod meggyújtani az utolsó gyufát, a kezdet szikráját.
– Naná! Ki más? Mindenki azért megy ölre, hogy nála legyen az aranykard.
– Igen, csak nem sejtik, hogy a birodalomban mindenki önmaga kovácsa. Álmodoznak.
– És? Álmodozni, álmokat szőni muszáj.
– Majd megfejteni, mint egy babot? Tudod, én is mondhatok nemet. Nem. Az összképre kell figyelni, egyenesen bele.
– Akkor is kell álom.
– Jó, kell, elismerem. A valóság az, azt éled, amiért teszel. Ez az álmod, áramlata árán zárad a kitárulkozás. Ide akár egy vessző is elférne. Áramlata árán zárad, a kitárulkozás.
– Nem értem.
– Igen, szeretem a költészetet, játszani a szavakkal. Érzed?

Van-e álmod? Tegyél érte,
boldog vagy te világszerte.
Őrangyalként mondom neked,
megáldottak! Rendeltetett?

A választ, azt mondd ki magad.
Óhajom hát teljesítve.
Teremtettem aranyhalat.