Keresem…

Vakok között én a béna vagyok,
Felhők fölött, nem látom a napot.
Ezer dolgom, mégsem teszek semmit,
Kifogás van, bajomon nem enyhít.

Nem fáj a szó, csak mit magam mondok,
Magam okozok örökké csak gondot.
Felelősség, kötelesség, s a gondolat:
Nem vagy képes rá, ne is törd magad.

Belekezdek újra… de minden hiába,
Annyit ér, mint egy halott imája.
Ketten vagyunk, zavar az a "másik"
Mennyi időm van még a skizofréniáig?

Nem vagyok egyedül, ezért újra kezdem,
Felelősségem van, hát meg kell tennem.
Elmondanám bajom, de vajon kinek?
Nehéz ez a teher, nem adom senkinek.

Egyedül, magamban, mindenkit kizárva,
Keresem a jövőt egy elmúlt világba…