A te házad az én váram – Kicsit másképp 11.

Kesthler feje helyén csak egy széttrancsírozott roncs maradt. A test úgy vágódott el, mintha odaragasztották volna a földhöz. A kiömlő vért szomjasan itta az avar és a világos homokpor.

Ridgeback lehajtotta a fejét, és nagyot sóhajtott. – Akkor kell lőni, amikor pofáznak.

– Igenis! – reagált Rurik.

– Azt hiszik, kidumálhatják magukat. Azt hiszik, megússzák. És… néha meg is ússzák, ha nekiállsz végighallgatni őket. Ezért… soha ne hallgass végig egy Kesthlert.

– Igenis!

Ridgeback a terepjáró felé nézett. – A fickó, aki elhelyezte a bombát Déta kocsijában?

– Itt hozzák, uram. Mindent bevallott. Nem volt kis fáradság az államokba hozni.

– Török?

– Albán. Hivatásos bérgyilkos. Hosszú a lajstroma.

Ridgeback még egyszer elnézte Kesthler tetemét. Majd megveregette Rurik vállát. – Az albán egy közkatona.

Rurik értette. Az albán az övé. Őt is kivégzik azért, amit a testvérükkel tett. Az ő világuk törvényei szerint. Ráadásul így a sajtó, a nyomozó hatóságok és a törvénykezés elé tudnak szolgáltatni egy gyilkost, aki megölte itt a folyóparti tisztáson Karl Kesthlert, és akit Rurik, a pénzmogul testőre ebben megfékezni ugyan nem tudott, viszont azt sikerült megakadályoznia, hogy a bűntette után kereket oldjon. Ezek után az óriásra fényes karrier vár majd a szakmában. Rengeteg felkérés között válogathat majd, nem kizárt egy elnöki felkérés sem. Ha híre megy (és híre megy), hogy öt tölténnyel a testében is akcióba lendült, és mindent megtett a gazdájáért, mindenki őt akarja majd. Mindenki, akinek van miért féltenie a bőrét. Ridgeback terve tökéletesen bevált.

Ridgeback az égre emelte arcát, lehunyt szemekkel. Sápadt volt. Láthatóan fogyott is. Rurik figyelmesen nézte. – Jól van, uram?

Ridgeback bólintott párat. Még nem. Még nem lazíthat. Az nem része a tervnek. A terepjáró, amelyik ideszállítja az albán bérgyilkost, most elviszi őt, hogy három átszállással eljusson egy reptérre. Aztán elhagyja a kontinenst. Majd azután. Azután lazíthat.

A gépjármű kissé távolabb, a folyóparti fák gyűrűjén túl nagy zajjal beparkolt. Mögötte egy másik, ugyanolyan terepjáró is berobajlott. Rurik emberei ugráltak elő belőle. Félelmetes, keménykötésű alakok, akiket parancsnokuk "magához térte" után azonnal értesített, eligazított és iderendelt.

Kirángatták az albánt a hátsó ülésről. Ridgeback, aki a járművek felé indult, félúton megállt előtte. A testőrök mind megtorpantak. Nem tudták, kivel állnak szemben, de a tisztelet, amely a parancsnokukból áradt e felé a teljesen hétköznapi külsejű ember felé, belőlük is hasonló, önkéntelen tiszteletet váltott ki. Ridgeback farkasszemet nézett az albánnal. Détára gondolt. Arra, hogy ez az alak megölte őt. Elpusztította, nincs többé. Déta… Annyi ártatlan életet mentett meg. És akkor jön egy ilyen alantas féreg, és úgy végez vele, hogy Détának esélye se legyen a védekezésre. Az albán sok híres célpont arcát jól ismerte. Amint meglátta a rég halottnak hitt Ridgeback-et, s amint meglátta, hogy szakasztott olyan öltözetet visel, mint ő (a tökéletes terv részeként), azonnal tudta, hogy vége. Vége mindennek.

Ridgeback keresett valamit benne. Kutatott valamit az arcán. Kutatta a szörnyet, akire eddig vadászott. De csak egy embert látott. Egy gyűlölködő, fogcsikorgató embert, aki reszket az életéért. S akkor már tudta, hogy azt a szörnyet nem itt, nem most fogja megpillantani. Az a szörny akkor néz majd szembe vele, amikor a tükör elé áll. Végül ellépdelt a csoport mellett, és fáradtan bezöttyent az autóba, amelyiknek az ajtaját kitárták előtte.

– Uram! – lépett a jármű mellé az óriás, akiről már tépték le az öltözetét, hogy sebtében ellássák. – Látjuk még egymást?

Ridgeback elmosolyodogt. – Remélem, nem.

Rurik értette.

Ridgeback még akart valamit mondani: – Mate a belvárosban nyitotta meg az üzletét. Most John Hanaimának hívják. Megtalálod. A 24-ik és a 36-ik sarkán. A lakása az üzlet fölött van. Én elmegyek. Rád bízom őt. Vigyázz rá helyettem.

– Igenis! – Rurik végtelenül megörült a hírnek. Nem sejtette, hogy Mate életben maradt. De úgy tűnik, Ridgeback-nek nemcsak arra jutott energiája Hondurasban, hogy kijuttassa őket abból a pokolból, és fedezze a visszavonulásukat egészen a Rio Patucáig, s nemcsak arra, hogy eljátssza a saját halálát, azon felül, hogy leleplezze az áruló Colement, aki természetesen Kesthler megbízottja volt, és akinek az volt a feladata, hogy átjátssza őket a hondurasiaknak, de arra is, hogy mielőtt kiiktatta volna, előbb még minden használható információt is kiszedjen belőle (azokon a nyomokon tudtak elindulni, s eljutni végül idáig), és még Matét is megmentse valahogy.

– A vállával kezdd, nehogy lebénuljon a karja – utasította a szanitéct Ridgeback, majd felnézett az óriásra. – Köszönöm, hogy beszedtél értem néhány töltényt.

– Bármikor, uram! Ha maga lő… bármikor!

Ridgeback bólintott, majd a jármű nagy robajjal elindult, és Rurik soha többé nem látta őt.

***