Találkozás egy kék szajkóval

Mikor megláttalak,
a szívembe zártalak.
Sebzett volt a szárnyad,
szemedben ült a bánat.

Kezembe vettelek,
óvatosan mertelek.
Kis tested szorongott,
ó de milyen forró volt!

Ráadásul gyenge,
fióka voltál, zsenge!
Ám hangod: recsegő,
olyan, mint a reszelő!

Szívem majd meghasadt,
hisz borzoltad tolladat!
Dobozba tettelek,
sőt kórházba vittelek!

Úgy tűnt, hogy mosolyogsz,
s nekem valamit locsogsz.
Könnyezve búcsúztam,
s mentem tovább elfúltan.