Leltár a lomtárban,
a dohos pincében,
szagos juhkarámban,
padláson, vécében.
Mindent sorra veszek
dolgozószobámban,
tornácon vaklálok
alkonyi homályban.
Egy szürke vakablak,
vaksin ásít felém,
naplementét látni
ezen nem jön be fény.
A kutya tányérja
előttem egy téglán,
e derék házőrző
éhes képpel néz rám.
Most leltárba veszek
minden csontot, morzsát,
s azt, hogy a házőrzőnk
jól végzi -e dolgát?
Majd' elfelejtettem,
nincs leltáron petró,
mivel világítsak?
Itt vaklálni nem jó!
Leégett a mécses,
füstölög a kanóc,
káromkodom nagyot,
mint zsoldos martalóc.
Tyű, a kutyafáját,
még jó, hogy a nejem,
főzött ki pálinkát
attól frissül fejem!
S számbaveszek minden
tetvet, tetkót, petrót,
zsémbes szomszédasszonyt,
ki múlt héten meghótt.
2 hozzászólás
Kedves Albert!
Leltározásod mondhatom, nagyon sikeres, ugyanúgy mint máskor. Rímjeid szintén
mindenkor a legjobbak. Ahogy belépek a napvilágra, azzal kezdek, hogy milyen
verset írtál. Szeretettel gratulálok.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Most ritkáztam a versírást, de készülök venni egy saját gépet, akkor majd annak azonnal elé ülhetek, ha eszembe juit valami. S több versem születik majd. Úgy hozzá szoktam a taszterhez, hogy már nagyon ritkán írom papírra…. mert itt gyorsan tudom törölni, átírni, belenyúlni, formázni.
Örülök, hogy ismét nálam jártál, írtam is gyorsan egy vadonatúj verset a fergetegről, mert az a nyár folyamán gyakori vendég volt az országban, de Debrecent rendre kihagyta.
Üdvözlettel: alberth