viharkabátban

az időjárás naponta változott
mélyfekete tóban
úszott a rekettyés ahogy
felhő csúszott a fénylő korongra

ha bátor voltam vagy nyugodt
akkor mertem belenézni
sokáig azért nem
csak ameddig illő

viharban menedéket kerestem
csapkodott a ménkű körülöttem
eláztam megcsúsztam
mikor leszakadt az ég

itt árnyékos a terep
ritkán süt ki a nap
ha mégis akkor kicsattanó
önelégült képén fénylik a máz

ami lassan pattog le
akár a kék vájlingról a zománc