gondolatok a paradicsomról ( is )

egyesek szerint az alma volt az oka mindennek
ki tudja a szereplők tartózkodtak akkor ott
abban az édenkertben
kiskoromban minden este elmondatta velem anyám az imát
az elejére nem emlékszem mert mindig a végét vártam
erős fejtörést okozott egy kép megfejtése
ami így hangzott: “ éltek mint Ádám és Éva a paradicsomban”
nem tudtam elképzelni hogyan másztak be a
szűk üveg száján és mit csináltak a piros sűrű szirupban
ami ott sorakozott nálunk is a kamrapolcon
anyám főzte be csinos fodros fityula integetett mindegyiken
az Ádám bácsin és Évikén
vajon fürdőruha volt- e rajtuk vagy csak úgy pőrén csusszantak
a piros lébe pancsolni
mint az apró fröccsöntött játékbabáim
mindenesetre egy picike létrát azért oda helyeztem gondolatban
az üveg bemeneti nyílásához nehogy beleessenek
hasonló gondot okozott a nagy görög alkotó művének
gondolati megfilmesítése
Homérosz műveiről az iskolában hallottam
rengeteg számomra idegen furcsa nevű ember
hadakozott egymással ebben a görög szappanoperában
az utazóra viszont mindig félelemmel néztem
akkor még túl marcona volt nekem
pedig úton útfélen nimfák kényeztették
a tanár szúrópróbát gyakorolva feleltetett bennünket
az anyagot tudtam őt viszont nem szerettem
szerintem senkit nem kedvelt csak magát
mintha önmaga keresztanyja lett volna
(máig nem felejtem el az arcát mikor
egyik osztálytársnőm bemondta teljes természetességgel
hogy az apácák “rezervátumokban élnek”
a kolostor helyett mondott ilyet
védelmére szolgáljon hogy akkortájt indiánosat játszottunk
és az olyanok valóban rezervátumokban éltek)
alamizsnaként osztogatta a jegyeket
örüljön néha a pórnép
néha kitörő kacajjal gúnyóltuk háta mögött
izgága középiskolás mivoltunk lázadásából
ma már csendes szánalommal gondolunk rá
megkeseredett asszony lett belőle
pedig válthatott volna stílust
önmagáért is