Ölelő karjaidra gondolván,
elhajóznék veled egy gondolán.
Csendesen siklunk a békés vízen,
szőke fejed az ölemben pihen.
Lemenő nap fènye a távolban,
óh, de sokszor csak erről álmodtam.
Símogatom arcodat, mint a szél,
itt maradok veled, nem kell, hogy félj.
Kézen fogva sétálunk a parton,
kívánom, hogy ez örökké tartson.
Ránk köszönt a sejtelmes éjszaka,
boldogan együtt sétálunk haza.
6 hozzászólás
Máris indulhatunk kesvesem 🙂
Nagyon szép lett a vers, megleptél vele .
Köszönöm szépen életem.
Köszönöm szépen szerelmem
Örülök a boldogságodnak, remek versben fejezted ki!
Írjál még sok ilyen verset!
Szeretettel gratulálok
Ica
Köszönöm szépen.
Igyekszem
Szia Cipike!
Egy vers, amelyet igazán kedvelek. Rímel, érthető, történet van benne, látható képek amolyan – én így hívom – hagyományos vagy klasszikus vers. Nagyon örülök, hogy ráakadtam.
Üdv
Prince (Zoli)
Kedves Herceg/Zoli
Köszönöm, hogy olvastad egy kezdő, vagy kocaversíró sorait.
Magam is a dallamos rímes verseket kedvelem.
Jól esik kedves szó.
Susanne mesélt már rólad.
Ő a mesterem (is),