Tudod, kedves, mi össze vagyunk zárva.
Különös liftben, tűnő nap alatt
nem alkalmi törvények szoros gúzsa
köt össze minket, mit jelenünk ad.
Tudod, kedves, egyek vagyunk a bajban,
örömünk közös, mint a bánatunk,
időt sürgetünk nappal megfontoltan,
és csillagunkon nem vitatkozunk.
Tudod, kedves, a szabadság is véges,
barátság karja szorít engemet,
hamar döntés csak út a tévedéshez,
feléd tart, inkább múlékony tünet.
Jól tudod, kedves, amit én is sejtek,
E bezártság, úgy tűnik, kényszerű.
Reméljük, teszik dolgukat a sejtek,
s ismét megszólal majd egy hegedű!