Gondolkodnom kell szép szavaimon,
amelyeket oly mélyen magamban rejtegetek.
De, mint döglött varjú a jeges havon,
bénán, létüktől fosztva holtan vesztegelnek
Csak oldhatatlan görcseim mozgatják írásra kezem.
Egykor tülekedtek bennem a szavak, éreztem őket
lám, sorba mind végleg elköltöztek; úgy hiszem
szép csendben megfaragták maradék erőmet
Nem adom fel! Nekifutok jó néhányszor.
Ki kell bújjon belőlem még néhány jó sor.
Az sem baj, ha nem, ha többé sohasem,
szemernyit sem lazítok a szenvedélyemen.
Légy hát velem szemben türelmes olvasó!
A jég rideg, hideg, de könnyen olvadó.
S ha, a régi tüzek visszatérnek szavaim köré,
Ígérem nem írok efféle fércet soha többé.
12 hozzászólás
Szia Herceg !
Ez a versed számomra nem férc, hanem egy igen mélyről feltörő nagyon szép vallomás.
Örülök,hogy újra olvashatlak 🙂
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Szia és szia!
Elkényeztetsz, de jól esik ám! Ami igaz, az igaz, nem nagyon megy mostanában, de megpróbálok sokat olvasni, hátha visszarázódom majd. De tudod: "NEM ADOM FEL, MÍG EGY DARABBAN LÁTSZ"
Szeretettel
Zoli
Ne is,mert nagyszerűen írsz, csak hidd el temagad is 🙂
Szeretettel: Zsu
Kedves prince!
"Csak oldhatatlan görcseim mozgatják írásra kezem."
…írod…de azok nagyon szépen fejezték ki a ´bujdosó szavakat´!
Találóan írtad le,ami sokunkban megy nem is ritkán!
Gratulálok:sailor
Kedves sailor!
Igen, előfordul, hogy megreked az ember, remélem kilábalok belőle.
azért azt kívánom neked és másnak is aki itt tevékenykedik, hogy minél kevesebbszer kapja el ez a üresség, vagy inkább sohase. Köszönöm a figyelmed, és, hogy megtiszteltél kommenteddel.
Üdv
prince (zoli)
Kedves Zoli!
Kedves, megható költemény a költői válságról. Ne aggódj, az olvasó türelmes, a rideg jég, meg könnyen elolvad, és jönnek majd a régi tüzek… Már érezhető közelségben vannak… 🙂
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Nagy segítségemre vagytok a buzdításotokkal, kedvességetekkel. S jó olvasni benneteket, ami szintén inspirál.
Szeretettel
Zoli
Szia!
Itt most ez nem férc, hanem nemesfém. Szerintem.
Csak oldhatatlan görcseim mozgatják írásra kezem.
Egykor tülekedtek bennem a szavak, éreztem őket
lám, sorba mind végleg elköltöztek; úgy hiszem
szép csendben megfaragták maradék erőmet
Kedves Edit!
Rá fogok szokni, hogy elkényeztetsz. (:
Köszönöm kedves kommentedet.
Szeretettel
Zoli
Igazán tetszetősre sikeredet ez a vers, Kedves Prince!
Gondoltam, teszek még egy kísérletet.
Aztán, akkor sem fogom bánni, hogy elolvastam versed,
ha továbbra is kerülöd az enyémeket. 🙂
Tudod, amit megfigyeltünk, nem árthat kimondani.
Hátha van rá elfogadható magyarázat. 😉
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Privátban már megírtam a válaszom lényegét. Válaszod megnyugtatott, hogy mindent el tudtál fogadni amit leírtam.
Nagyon köszönöm és megtisztelő, hogy eljössz a versemhez és kommentelsz.
Köszönöm szépen
Szeretettel
Zoli
Szia Zoli! Vissza fognak térni! Csak írj sokat! Mennél többet írsz, annál könnyebben találsz vissza hozzájuk újra. Végük is: gyakorlat teszi a mestert, s akinek ilyen nemes szép elgondolása, hitvallása van arról, h "szépen" írjon" annak sikerülnie kell. Nekem nagyon szimpatikus ez a törekvés,, ez a hozzáállás! Majd jövök még! Üdvözlettel: én