Balesetem volt

Csütörtök délután, frontálisan ütköztem egy gyalogosok és kerékpárosok által közösen használatos aszfaltúton, ami egy töltés tetején található.
A zsiliptől alig indultunk visszafele. Éppen kikerültem két személyt akik görkorcsolyával egymás után haladtak. Az előzés megkezdése előtt, meggyőződtem, a szembejövő forgalomról. Tiszta volt az út, ameddig beláttam, az akadály felénél tartottam, mikor szinte a semmiből előbukkant egy versenybiciklista nagy sebességgel, már nem tudtam kitérni előle, mert akkor a görkorcsolyásokat löktem volna le a szakadékba. A becsapódás pillanatában iszonyú fajdalom érte az arccsontomat a sisak keménysége találkozott a koponyámmal.
Mire feleszméltem, a versenyző a földre került és rajta volt a biciklije.
Én terpeszben álltam stabilan, az én kerékpárom kidőlt alólam oldalra, viszont talpon voltam. Napszemüvegem széttörve, textilsapkám leesett a fejemről.
A versenyző erős káromkodások közepette leült a fűbe és felhívta a feleségét, akinek elmondta balesetet és engem hozott ki hibásnak.
Kihívta a rendőrséget, mert a nagy értékű kerékpárja miatt, szüksége volt rendőrségi intézkedésre. Ilyenkor a mentő is kijön. Ők értek ki előbb. Korrekt módon kikérdeztek. Hálás vagyok nekik.
A versenyző sérelmezte nekik a behorpadt sisakját, tőlem nem kérdezte meg egyszer sem, hogy vagyok. Az egyik mentős tiszt megnyugtatta, hogy nem lát horpadást a fejvédőjén, de a versenyző ezt nem hitte el.
A következő, a kiérkező rendőr volt. Elkérte az adatainkat, akkor már a mentőben ültem, a versenyző a hordágyon feküdt, szintén a mentőautóban.
Állítólag a rendőr utána mért és rajzolt az úttestre.
A sürgősségin sokat vártam, majd eltolták CT vizsgálatra, aminek az eredménye nagy örömre negatív lett. Semmilyen belső vérzés, buborék, arccsonttörés nincsen. Igaz, nagyon csúnyán néz ki az arcom. A szemem besüllyedve egy nagy lila, fekete dagadásba.
Ma reggelre nem tudtam lábra állni, így vissza kellett mennem a sürgősségire. Újabb ötórás várakozás után megtudtam, hogy eltörött a nagylábujjam felső perce. Ebben a borzalomban, annyi szerencse van, hogy a csont nem mozdult el.
Gyógyulása, kb. hat hét.
Főnökömnek leírtam, hogy ez ideig nem tudok dolgozni menni. Sőt illusztráltam a rólam készült friss fotókkal. Legfeljebb nem tud majd aludni, a rémségektől.