nem tudom mi a költészet csak írok
testtel lélekkel kézzel lábbal olykor
még nyelvvel is ízlelőbimbóim ezért
úsznak indigókékben tussal húzott szerelemben
bajban vagyok a költészettel
olykor agyam zsibbasztja máskor meg felpörgeti
van mikor odafigyelve komponálok
hangsúlyt fektetve minden pillanatra
főzöm mint a kocsonyát jó sűrűre
aztán várom míg rezgősre alvad
úgy fogyasztható élvezettel igazán
nem csak a leveses fajta félig dermedt kotyvalék
mit maximalista énem a kanálisba önt
helyhiány miatt a réseket betömve
csuszatésztával az úgyis fennakad a rácson
előfordul hogy a barázdabillegető nyomán
friss porhanyós az anyag egyenesek a sorok ilyenkor
megrészegült aggodalmam délcegen odébb áll
ezért adja fel nekem a költészet a leckét
minden egyes áldott vagy átkozott napon
mikor az útkereszteződéshez érek
soha nem tudom merre az igaz
4 hozzászólás
Kedves Edit!
Nagyon jól sikerült a költészet ezer és ezer
agyat zsibbasztó, máskor meg felpörgetö
felpörgetö tulajdonságairól írnod!
"mikor az útkereszteződéshez érek
soha nem tudom merre az igaz"…de tudod
írásaid bizonyítják!
Szép estét:sailor
Köszönöm Sailor a megerősítő, építő kritikádat.
Szia Edit! 🙂
Többen is így vagyunk ezzel. Csak úszunk az árral, aztán előbb-utóbb születik belőle valami, kikötünk a parton.
Fontosnak tartom, hogy örömünket leljük az írásban (olvasásban), felszabadítson. Legalábbis nekem ezt jelenti a költészet.
Az útkereszteződésen elgondolkodtam, mert én is hasonlóan fogalmaztam a választási lehetőségeket. Akinek szerencséje van, jó útra téved. Ha mégsem, akkor sincs vész, mert minden út vezet valahova. csak nehezebb csapást vágni. És hogy melyik a jó út? Az idő dönti el.
Tetszett ez a dilemmázó vers, magam is elgondolkodtam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin! Örülök, hogy elgondolkodtál a versen, vagy a kérdésen. Ez jó nekem, mert akkor lehet, hogy megis jó az utam. 😊 Ennek még utánajárok.
❤❤❤