Látod a fasoron virág-ernyők nyílnak
tavaszi bazár a csalogató sétány!
Bármerre tekintek, friss illatok hívnak,
madarak csivitjét
hallgatom most némán.
Míg felhőket terel a májusi szellő –
kegyetlen kórsággal szembesül a világ,
most mikor az ember ennyire esendő
megtörik fény nélkül,
hervad, mint a virág.
Bokron az orgona elbúsulta magát,
balzsamos csokrával fel nem köszönthetlek,
mindig rád gondolok kedves édesanyám,
most nem ölelhetlek –
de szívből szeretlek!
4 hozzászólás
Keedves Ligeti!
Nagyon jó írás!
Az elsö részben szebbnél szebb képek
a kikeletröl!
"virág-ernyők nyílnak" …
…de megtörIk a fény és egy kegyetlen
kór-al állunk szembe…
Sikerült kifejezned a kontrasztot a csodaszép
természeti képek és a leselkedö bajok közt!
Nagyon tetszett!
Szeretettel:sailor
Kedves Sailor!
Köszönöm szépen a véleményed. 🙂
Igen a kontraszt lényeges – hogy még jobban érezhető legyen, mi mindentől vagyunk megfosztva a vírus miatt.
Szeretettel: Éva
Kedves Éva!
Nagyon szépre, s egyben meghatóra sikeredett ez a versed.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Örülök a véleményednek 🙂 Köszönöm szépen 🙂
Szeretettel: Éva