Félénken suttogó, álomszerű táj,
Magasba reptető, elringató báj,
Fák levelén síró, szégyenkező átok.
Boldogságot rejtő, ásító kövek,
Győzelemre vágyó, mámoros szöveg,
erőnket elszívó, otromba korlátok.
Jámbor hitben úszó, mosolygó patak,
Feloldozást kérő, eltökélt halak,
Derűvel dolgozó, elfeledett ácsok.
Féktelenül hívó, felvidult felhők,
Minden koszt kisöprő, megváltó szellők,
Mégis lesben álló, izoláló rácsok.
Áldást hozó lepkék, humoros hódok,
Pajkos hálót szövő, rózsaszín pókok,
Könnyű táncot járó, csupa boldog állat.
Hangosan horkoló, meggyengült mocsár,
Hitetlen szemekkel megrendült bogár,
Nem érti, az égre miért tettek zárat.
Ritka gyönggyel játszó, különc kis kecskék,
Felnőttként is játszák létük nagy meccsét,
Vak, vén szellem üzen: eddig vártam rátok.
Csiga szédül szótlan, roppan a háza,
Farkas vonyít hóban, átkait rázza,
A fák körül nőnek a gyilkos korlátok.
6 hozzászólás
Kedves Jerrynostro!
Nagyon szépen felépótett írásod lényege,
mint azt a cím is sugalja:´korlátok´!
Egy különös ellentét a csodszép természeti
képek és a tiltások közt!
Lehet utalást is érezni benne a ma olyan sok
korlátozást elöíró szabályokról is,ami a korona
miatt jött létre!
Mindenestre nagyon szépen felépítetted és
sikerült a ´z ellentét kihangsulyozása,a
´kontraszt a szép és a tiltott közt!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Eleinte egy elmélkedő, filozofálgató verset akartam írni a mások és a saját magunk által létrehozott korlátokról, aztán úgy gondoltam, jobb, ha a képek beszélnek. Így mindenki azt látja bennük, amit szeretne. 🙂
Örülök, hogy újra nálam jártál.
Üdv. Tamás.
Kedves Tamás!
Ez kicsit másabb, mint az előző versed, de nekem tetszett!
Barátsággal:Ági
Kedves Ági!
Igazad van, egy kicsit más, nem akartam már tovább boncolgatni azt a témát. Bár itt se gondolkodtam sokat, csak úgy jött belőlem. Lesz még hasonló versem.
Köszi.
Üdv. Tamás.
Szia kedves Tamás !
Szépek a képek, magam elé képzeltem, ahogy olvastam, ha csak úgy jön belőled az nagyon jó, mint
ahogy a versed is.
Ismerős ez az érzés 🙂 Én is csak leülök és jön…
Szeretettel olvastalak : Zsu
Kedves Zsu!
Sajnos nagyon ritka alkalom, amikor csak úgy jön belőlem. Régebben többször előfordult, hogy például séta vagy utazás közben fejben megfogalmaztam egy verset, aztán leírtam. Itt írás közben éppen Ákos zenéjét hallgattam, valószínűleg az is inspirált.
Köszönöm, hogy újra írtál nekem.
Üdv. Tamás