A hatodik ostya,

Nekem úgy tűnik, hogy kevesen tudják mit jelent egy álomban hinni, amelyben megtalálod az összes szépséget, de nem mint valakinek a divatja, megválaszolatlan válaszokkal mert nem mindig működnek tökéletesen az érzelmi szűrök.. ezt a hiányt próbálod kipótolni ha nem túlzás az egészen más dimenzió, nem kell megtalálni a jogi személyt, csak rendezd szíved ügyét, nem olyan vedd meg, ha úgy olt ki azonnal az ajándék, nem árú a te ajándékod, nagyon különböző a két dolog ha már így van, húsból van, nem látszat, van rajta bőr, sok csók, az utolsó másodpercig tart benned egyfajta túlhevült jelenlét, aminek semmi köze sincs a divathoz, nem újabb akció, újabb varázslatos arc, tükröz és szór széjjel.. lehetősséget, következménye, fényességben érintés nélkül vész el, most sem másképpen, döbbenet nélkül, de ez a degradálás sem oldotta meg még eddig az író dolgait, egyre keserűbb lesz írásban, vele marad a régi természetes próbálkozás genetikai programban apró részlet hiba…meg kellene érteni, nincs más lehetősége ha nem talál álomra. lehet attól is hogy még mindig úton van..attól hogy elfelejtette nemcsak ösztön utánzat, élvezd vagy mosolyogj, nem találgatás, azok a szavak szépek amelyeket még megfejteni sem kell, csak azok amelyek éreznek, amelyekből magától jön a dísz, és nem kelt zavart azért mégsem semmi a könnyezel, ennyit a díszekről divatról,szívügyről, külsőségekről,de nem menthet meg ha szívügy, szívből jön,..mi más lehet ,amit kivált az érzés és lehetőség hiánya, ha kevesebb nem jött el ideje, hogyan mutasd meg örömöd,, lélekkel évekkel a, szürke hétköznapok alatt, többet adnál, úgy érzed soha nem adsz eleget, csak divatban kész az új legjobb árú,.. te pedig,.rossazabból is rosszul választasz, ugyanolyan délimák maradtak a hétköznapok egész ideje alatt a, félelem, magány, gazdasági stabilitás. ,, ,kifelé a világból várod az odaadást ameddig csak lehet várod mikor kezdődik, soha nem ér véget hogy egy másodperc alatt is igaz mosollyal mindentől megtisztítottan mosolyogj, a vasárnapokat is számolod. várod elhagyja a test, ő lesz, újból, szívet tölt. …András Szabó