A napsugár gyengéd csókot lehel a természetre,
többé nem gondol már senki se az enyészetre.
Épp zöld földbe életet lehel Tündér Ilona,
lába nyomán egekbe szökik a dús cicoma.
Nézd, fodros felleg meghitt könnyeivel megmosdatja,
lelkét tisztítja vele ki látja, megmondhatja!
Ó, Te vagy a legszebb, a legédesebb arany május!-
és neked trillázik a boldog aprócska mágus.