Rettegve lépsz te elém
mondani valód van felém,
Meghallgatva nézek rád
sírva mondod megcsaltál,
Kérdezem csak azt, hogy
mért tetted ezt velem?
Válaszod csak erre:
bocssás meg én nekem .
Meg bocsátva nézek rád
s bevallom: szívem nagyon fáj!
De imádlak én tégedet
szeretlek értsd meg ezt!
Ezt felejtsük el minél előbb
boldogabban éljünk mint ez előtt,
Szebb is lett az élet mint akkor
bevallottad nekem, így nyugodtabban alszol!
5 hozzászólás
Nah ennek már egész versformája van, versszakokba van szedve! Néhol azé gond van a rímekkel! De szerintem tök jó lett! Nem baj hogy ilyet írtál! Jó szerintem!
Hát tudom az utolsó verszak az nem jó de mégse fejezhetembe vég nélkül a verset :S tényleg jó ? 🙂 köszi
Nekem nem tetszett a szerkesztése. Az első vesrzak első két sora után vessző van utána nagybetű aztán két sorral késöbb megint vessző, nagybetű.
Második verszak ha úgyanígy folytatódna nem lenne baj mert szabályszerűséggel lehetne magyrázni meg bizonyosan valami szándékos értelmet adna egy msáik olvasatot a versnek. Azonban a második verszak 2 sor után “?” aztán két sorral utána “pont” tehát borul az egész. Aztán a harmadik verszak megint kilóg. A negyedik verszak második sora visszatér bár nem tudom miért. Tehát szerintem ezeket az írásjelket ha használjuk legalább használjuk értelemmel valamiféle szabályszerűséggel. Ez a forma szerintem hibája a versnek. Néhány helyen a rímek is sántítanak. De amúgy nem rossz.
Üdv
Tetszik a versed,még ha szerkezetileg vannak is gondok vele.Szerintem sokan kerültünk már hasonló helyzetbe,át tudjuk érezni miről szól.
Köszönöm a hozzászólásokat!