Tintafoltos rózsák

Elszórtan fekszenek a lapok az asztalon,
tintahegyek beszélgetnek egy hajnalon.
Fütyörészve ébren hever egy álom,
a függöny mögött majd megtalálom.
A gyertyatartó vaskos nótákat énekel,
kopott ablakokból a Bartók nem felel.
Feljegyzéseket kérdez az írógép zsongva,
elfoszlott vázákon kattogni kezdi sorban.
Croissant elfeslett Párizsi-erkélyen,
Szajna-parton sétál egy gondolat,
egy regény mi eleven csendes pillanat.
Felkapja az éjszaka bársony kabátját,
elfelejti a tintafoltot, s ír hozzá pár sort.
La vie en rose szól a plafonon túl,
októberi álmokról lágyan elvonul.