A hegyre fel,
a völgybe le,
kering velem
a nyári nap,
tekergetem,
csavargatom
a végtelen
szalagutat.
Bokámhoz ér
egy pipitér,
egy iszalag
felém szalad,
és átölel,
nem enged el,
a nagy úton
velem marad.
Madarat rejt
egy vén bokor,
most nem dalol
a kis botor,
rettegve ül,
majd hirtelen
egy szárnycsapás,
s odébb repül.
Bólint egy fa,
alá ülök,
jót hallgatunk,
ringat a csönd,
álom nyom el,
s ha tűz a nap,
fölém hajol,
árnyékot ad.
4 hozzászólás
"Ringat a csönd", ringat a vers… Nagyon jó, tetszik. Üdv.: ÁE.
Köszönöm Emil, hogy itt jártál. Üdv: Kati
Nagyon szépet írtál a természetről, kedves Kati!
"Bólint egy fa,
alá ülök,
jót hallgatunk,
ringat a csönd,
álom nyom el,
s ha tűz a nap,
fölém hajol,
árnyékot ad."
Szeretettel gratulálok
Ica
Kedves Ica! Az ember igazán a természetben tud nyugalmat találni. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati