Helyettem virulnak

Csatangoltam én az őszi verőfényben,
lerántottam a titkokat a forró nyárról,
hullt a lepel, takaróztam vele minden este.
Arcomon mosoly tündökölt, nem közöny.
Most köd szitál, senkit nem érdekel már
mi van velem, vajon élek-e a régi lázban,
a friss hóesésnek vajon útjában leszek-e,
mert már jó előre ki van szabva a tél útja.
Szétzilált hófelhőket csitító csend, a rend
melyben még égek, a szélben dülöngélek,
de még élek, ha egyszer én majd kilépek:
helyettem virulnak százszorszép pipitérek.